Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Der Wiener Hof im Spiegel der Zeremonialprotokolle (1652-1800). Eine Annäherung (Ism.: Kulcsár Krisztina) V/1267

ment) iratai között őriznek. Történetéről alapvető információkat nyújt a bécsi levéltárak ismertetője (Inventare österreichischer staatlicher Archive V. Inventare des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs 5. Gesamtinventar des Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchivs. Hrsg. Ludvig Bittner. Bd. 2. Wien 1937. 295-300.), egy ennél újabb keletű cikk pedig főként forrásgazdagsága ismertetésére koncentrál (Mark Hengerer: Die Zeremonialprotokolle und weitere Quellen zum Zeremoniell des Kaiserhofs im Wiener Haus-, Hof- und Staatsarchiv. In: Quellenkunde der Habsburgermonarchie [16.-18. Jahrhundert], Ein exemplarisches Handbuch. Hrsg. Josef Pauser - Martin Scheutz - Thomas Winkelbauer. Wien-München 2004 [Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung Ergänzungsbd. 44.] 76-93., különösen 83-84.). A jegyzőkönyvek viszonylag későn, csupán 1652-től indulnak. Az előtt ugyanis a fő udvari hivatalok a tisztviselők halála folytán megürültek, nem volt tehát olyan, aki a „régi rendszerben" kellően jártas lett volna. Az ekkor felállított bizottság javaslata szerint meg kellett próbálni ezt a régi rendet visszaállítani, és — a jövőre nézve — olyan jegyzőkönyvet vezetni az udvarban, amely megörökíti a bécsi eseményeket és udvari ügyeket, és amelyet (illetve annak bejegyzéseit) a későbbi vitás etikettvagy ceremoniális kérdésekben referenciaként tudnának használni. Az évek során (egészen 1917-ig folyamatosan feljegyezték az eseményeket) mintegy 150 kötetnyi tisztázat készült el, amelyeket a (23 dobozban fennmaradt) piszkozatok alapján másoltak be. E Jegyzőkönyvek" tehát nem (iktató)hivatali értelemben értendők, sokkal inkább udvari „naplóként", amelyekben egy-egy adott napról önálló feljegyzések találhatók az uralkodó személye körül nyilvánosan lezajlott eseményekről, vagyis azokról az interakciókról, amelyek az uralkodó, hozzátartozói és harmadik személyek között mentek végbe, és amelyek a napi udvari rutinon túlmutatnak. E források ezért remek tárházát nyújtják a kora újkorban kötelezően előírt és alkalmazott állami és udvari ceremónia elemeinek, bőséges dokumentációval szolgálnak az udvari reprezentációhoz és a rangviszonyokhoz, továbbá az évek során megfigyelhető bennük a bécsi udvari életben végbemenő bürokratizálódás (és egyben a „normává válás") folyamata is. Különösen a 18. század közepétől ugyanis másolatban megjelennek benne különféle irattípusok is: referátumok, vótumok, döntésszövegek, ülések, konferenciák feljegyzései stb., amelyek egy-egy ceremoniális kérdést világítanak meg, valamint döntenek el. így a kötetek bejegyzései követendő mintákat állítottak a későbbi uralkodók mindennapjai során alkalmazott ceremoniális elemekhez és általában az udvarban követendő élethez. A korai időszakból több esztendő bejegyzései tesznek ki egy-egy kötetet (például 1652 és 1659, 1660 és 1674 között), ekkor megfigyelhető, hogy időnként hónapokig szünetelt a ,jegyzőkönyvvezetés". A 18. században is gyakorta kötötték két-két év protokollumát egy kötetbe. A most ismertetendő vaskos, 672 oldalnyi könyv két nagy, alapjában különálló részre tagolódik. Az elsőben egy tekintélyesebb forrásközlés kapott helyett, míg második részében a 2005/06. tanév téli félévében az Institut für Österreichische Geschichtsforschungban megrendezett kutatási szakszeminárium során született dolgozatok tanulmányokká szerkesztett változatait olvashatjuk. Az első részben szereplő forrásközlés négy kötetnyi ún. utasításkönyv (Instruktionsbuch) alapján készült. Külön kiemelendő, hogy ezek nem közvetlenül a Zeremonialprotokolle-sorozatban, hanem a ceremónia-iratok külön sorozatában, a Sonderreihében találhatók. A szövegközlés (95-228.) jelentősége, hogy Ferdinand Mencík említett publikációja után több mint száz évvel ez az első olyan edíció, amely udvari hivatalok utasításait tartalmazza. A négy kötetből kiválasztott 23 darab 1625 és 1796 közötti instrukciót felhasználva lehetővé válik a bécsi Habsburg-udvar kora újkori udvari hivatalnokainak alaposabb feladatkör-meghatározása, a feladatkörök bővülésének megfigyelése, a függési viszonyok stb. megállapítása. így a kötet e része kézikönyvként is használható, annál is inkább, mivel az instrukciók alapján a legfontosabb 15 udvari hivatalviselőről, feladataikról, alárendeltjeikről stb. külön összefoglalások, mintegy „munkaköri leírások" is olvashatók (40-87.). A szövegközlők maguk is megemlítik terminológiai gondjaikat, amelyekkel ezen ismertetés készítője is szembesült: a kora újkorban ugyanis még nem alkalmazták mindig következetesen az elnevezéseket - magyarul ráadásul több szakkifejezésre még nem alakult ki általánosan használt terminológia. E forrástípus jellemzője, hogy csak normát, elvárást közvetít. Azt, hogy mindez a gyakorlatban miként nézett ki, hogyan lehetett az utasításokat megvalósítani, további kutatások tudják majd tisztázni, illetve egy-egy részkérdésre rávilágítanak azok a tanulmányok, amelyek a kötet második részében kaptak helyet. Érdekes problémafelvetést látunk a kvantitatív adatokat szerepeltető statisztikai jellegű, átfogó tanulmányban (229-253.). A szerzők ugyanis bizonyos éveket kiválasztottak az említett közel százötvenből, és az adott évek köteteinek valamennyi bejegyzését