Századok – 2009
KISEBB CIKKEK - Tóth Ferenc: Államrezon és nemzeti géniusz. Franz Moritz von Lacy Magyarországról szóló kéziratos esszéje (1770-1772) V/1239
A kézirat keletkezésének helyét és idejét sajnos nem jelölte meg szerzője. Amíg az előbbi információ jelentősége csekély, a mú keletkezésének időpontja nem lényegtelen. A pontos datálást illetően sajnos nem lehet teljes bizonyossággal nyilatkoznunk. Néhány támpont segítségével ugyanakkor egy valószínűsíthető szélesebb intervallumot meghatározhatunk a szöveg keletkezésére vonatkozólag. A szerző utalásai alapján egyértelmű, hogy Mária Terézia uralkodása alatt írta esszéjét. A munka első fejezetében hivatkozik a királynő úrbéri rendeletére (1767), amelyet így a keletkezési időszak legkorábbi évének tekinthetünk. A harmadik fejezetben pedig megemlékezik a nagyszombati egyetemről, amelyet csak 1777-ben költöztetett át Mária Terézia Budára. E tízéves időszakot tovább lehet szűkíteni olyan apró utalások és finom megjegyzések alapján, amelyek — a szövegből kiszűrve — további információkat nyújtanak az esszé születésének idejére vonatkozólag. Például a szerző hivatkozik az 1768-ban bekövetkezett orosz-török konfliktusra és az azt megelőző lengyel válságra, de nem beszél magáról a háborúról. Ennél határozatlanabb időpontra utal az a tény, hogy megemlít bizonyos népszámlálási felmérésekről, amelyek alapján a magyarországi lakosság számát kb. 5 millióra becsülték. Nem ismert e felmérések pontos időpontja, és a szerző is csak homályos körülményekre hivatkozik. Mindenesetre a demográfiai becslések alapján szintén az 1770-es évek legeleje lehetnek a legvalószínűbb támpontjaink, miként Lacy már többször említett 1770. évi utazása is. Végül: mivel a szöveg szerzője egy helyen az akkori lengyelországi zavargásokról beszél, megemlítve az orosz-lengyel háborút, valamint a konföderáltakat,7 és az ún. Bari Konföderáció 1768-tól 1772-ig létezett, azért Lacy Magyarország-leírása valószínűleg 1770 és 1772 között keletkezhetett. Mivel a terjedelmes szöveg magyarra fordítására jelen tanulmány keretei között nem vállalkozhattunk, így a továbbiakban fejezetenként szeretnénk bemutatni a szerző fontosabb gondolatait és azoknak az európai politikai-katonai gondolkodáshoz kapcsolódó vonatkozásait. A munka logikusan felépített szerkezetét öt fejezet alkotja, amely különféle szempontok alapján vázol fel egy általános képet a korabeli Magyarországról. A szövegben nincsenek bibliográfiai hivatkozások vagy jelzetek, számos szövegközi hivatkozás ugyanakkor arra utal, hogy annak megírását alapos dokumentáció előzte meg. Természetesen ezzel a módszerrel is az esszé műfaj szabad jellegéhez alkalmazkodik a szerző. Az első fejezetben az ország általános földrajzi, vallási, politikai, nyelvi és társadalmi leírását kaphatjuk dióhéjban. A második fejezetet a magyarországi demográfiai helyzet bemutatásának szenteli a szerző, a következőben pedig az abból fakadó nemzeti eszmét vizsgálja. A negyedik fejezetben kitér a magyar nemesség kiváltságaira, amelyek a központi reformok legfőbb kerékkötői voltak. Az utolsó fejezetben pedig a kereskedelem és a gazdasági élet részletezésére kerül sor. Mindezek alapján egy vázlatos Magyarország-képet kaphat a szöveg olvasója, akit a szerző meghatározott elvek és súlypontok alkalmazásával igyekszik meggyőzni az elengedhetetlen reformok szükségességéről. 7 Vö. a magyar irodalomból újabban: Kulcsár K.\ II. József utazásai i. m. 303-306.
