Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
német nyelvű munkához képest arányaiban jelentősnek tekinthető tizenhat „különbféle könyv francziául" vajon mely szerzők munkáit takarja. A francia nyelvű könyvek aránya alapján mindenesetre joggal feltételezhető, hogy e francia munkákat valóban olvasták, és a franciaországi viszonyok iránti érdeklődésre vall egy cím szerint meg nem határozott francia történeti munkának, valamint egy latin nyelvű értekezésnek az említése is, amely a franciaországi papság helyzetét tárgyalta. Feltételezhetően ezek a francia nyelvű könyvek az „űrfik" tanulmányaihoz, olvasmányaihoz kapcsolódnak, hiszen valamennyien a kőszegi gimnázium tanulói voltak.5 2 A többi munka a kor magasabb társadalmi szintjein használatos nyelvi érintkezésnek megfelelően latin és német nyelvű, továbbá egy német-olasz nyelvtant is említ az inventárium, viszont egyetlen egy magyar nyelvű kiadványt sem. A könyvek mindenekelőtt az örökhagyó felekezeti hovatartozásának megfelelően katolikus vallásos elmélkedések, illetve jogi munkák. Werbőczy István Hármaskönyve mellett megtalálható volt még két, a német birodalmi jogrendszert bemutató, illetve VI. Károly törvényeit tartalmazó mű. Feljegyeztek még orvosi kézikönyvet, továbbá egy-egy német nyelvű szórakoztató munkát, valamint gazdasági épületek emeléséhez használt útmutatót.5 3 Figyelemreméltó még a pallini kastély, illetve a többi urasági lakóhely udvarán, vagy a majorsághoz kapcsolódó, a gazdálkodást, illetve a háztartást egyaránt szolgáló mesterségekhez kötődő tárgyak, berendezések és szerszámok számbavétele. A kovács vitnyében (műhely) „szegfejező, üllővas, marokvas, patkólukasztó" stb. Éppen ezért nem elhanyagolható körülmény, hogy Paliinban négy fedeles kocsit vettek számba. Feltűnő módon azonban sem nyerget, sem más lószerszámot nem jegyeztek fel, pedig ha egy ilyen gazdag örökhagyóról volt szó, elképzelhetetlen, hogy ne lett volna akár négylovas fogatra való sallangos, rézzel, netán ezüsttel díszített értékes lószerszáma. A majorsági műhelyek munkaeszközei szintén sokat mondóak, és érdemes megjegyezni, hogy a szerszámok túlnyomó többségét ma is érthető, egyértelmű magyar terminológia szerint lajstromozták. A pintér műhelyben „eresztő nagy gyalu, fűrész rámásan, fúró, pintérkés" stb. szerepelt számba vehető munkaeszközként. A kovácsműhelyben talált szokásos munkaeszközök közül mindenképpen kiemelkedik a csavarmenetvágó vagy a „sroff metsző". A földműveléshez, terménybegyűjtéshez, szállításhoz, tároláshoz stb. használt munkaeszközök, tárgyak felsorolása a korszak magyarországi gazdálkodását, mindenekelőtt á cereáliák dominanciájára épülő £ zántóföldi növénytermesztési gyakorlatát tükrözik. Mindamellett az inventáriumban figyelemre méltó tételként szerepel az egyik Inkey majorságban regisztrált 6 db „taligás vaseke". M^g kell jegyeznünk azonban, hogy a korszak magyarországi és nyugat-európai eketípusaínak ismeretében ez aligha jelenthette, hogy az ekepapucson és a csoroszlyán kívül minden elem vasból készült volna, inkább más alkotórészek, például a kormánydeszka fémmel való megerősítését feltételezhetjük.5 4 52 Uo. 54. 53 ZML Inkey Boldizsár árvái javainak összeírása 1792-ben, Zala, Vas, Kőrös és Somogy megyékben és Kőszeg városában, fol. 138. 54 Uo. fol. 139., 142.
