Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
szült „cselédlepedőt" is. A korábban említett nagy mennyiségű asztali készletet, porcelánt, ágyneműt stb., Paliinban három pohárszékben, továbbá hat almáriumban tárolták. A bútorok között találunk elegáns kanapét, bőr támlájú székeket, tükröket, de ami feltűnő, és ez a társasági életre, szórakozásra nézve sokat mondó adatnak tekinthető, hogy Paliinban vagy másutt is, számos játékasztalt felvettek az inventáriumba. Ugyanígy figyelemreméltó a „ruhaprés" említése, de természetesen nem maradhatott el a hálószobai berendezésből az éjjeli edény vagy Leibstuhl sem.49 Az inventárium feltűnő módon nem tesz említést ékszerekről, pedig ilyen vagyoni háttér mellett, és tekintettel arra, hogy Inkey Boldizsár négyszer nősült, feltételezhető lett volna az ékszerek előfordulása. Jóllehet végrendeletében lányára hagyja az anyjától örökölt ékszereket, mégis figyelemreméltó, hogy az inventáriumban semmi sem szerepel. Ugyanígy feltűnő, hogy az örökhagyó ruhatáráról sem tudhatunk meg semmit, pedig egy-egy díszes öltözet, a kiegészítő divatkellékekkel, a vármegyei vagy egyéb társadalmi eseményekhez köthető reprezentatív megjelenéshez elengedhetetlen volt. Az inventárium sehol sem közöl adatot ruhákról. Említést kell tennünk ugyanakkor az értéktárgyak egy olyan köréről, amelyek funkciójuk mellett esztétikai és egyúttal rangjelző értékkel is bírtak. A pallini kastélyban számba vett és leírt fegyverek aranyos vagy ezüstös díszítése — elsősorban a hidegfegyverek esetében — arra vall, hogy az örökhagyó vagyontárgyainak különleges részét képezte. Ez természetesnek tekinthető, hiszen a lőfegyverek tényleges védelmi eszközként való használata mellett a kard a kitüntetett társadalmi szinthez köthető esemény alkalmával mindenképpen rangjelző, sőt divatkellék szerepet is betöltött. Érdemes ugyanakkor megemlítenünk, hogy a raszinyai várban még „nyilak kilövésére szolgáló régi eszközt" is találtak. A megfogalmazás, vagyis, hogy nem számszeríjnak nevezi az inventárium a „régi eszközt", azt jelzi, hogy a korban nem vadászfegyverként használták — akár maga az örökhagyó —, hanem véletlenszerűen, sokkal korábbi korszakból maradt meg a raszinyai várban található tárgyak között. Megjegyzésre érdemes még az is, hogy a Paliinban talált lőfegyverek egyikét sem vadászfegyverként regisztrálták, jóllehet a vadászat Inkey Boldizsár vagyoni helyzetéből és társadalmi állásából fakadóan mindenképpen rendszeres időtöltésnek volt tekinthető.5 0 Az inventárium egy másik feltűnő sajátossága a jegyzékben szereplő könyvek csekély száma, vagyis Paliinban mindössze 43 tételt regisztráltak. Ez azért is figyelemreméltó, mivel a csekélyebb vagyonú zalai köznemes, Bogyay János hagyatékábanl762-ben 88 kötetet, Csupor Károly hagyatékában pedig 1771-ben 186 kötetet írtak össze.5 1 Sajnálatos módon az inventárium nem ad megfelelő címleírást, így csak részleges következtetéseket vonhatunk le a kastélyban élők olvasási szokásairól és érdeklődéséről. Nem tudjuk, hogy a.többi latin és 49 Uo. fol. 132-132v. 50 Uo. fol. 139, 142.V. 51 Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben. Zalai Gyűjtemény 31. Szerk. Turbuly Éva. Zalaegerszeg 1990. 49.
