Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
lyen megjegyzés nem olvasható, annál inkább a gazdasági épületekről. Az inventárium készítői fontosnak tartották megjegyezni, hogy melyik szénás pajta, pince (összesen kettő), nagy vagy kis „életes ház" (magtár), cséplő szín, lisztes és káposztás kamra, szilvaaszaló, és természetesen a kocsma épült kőből. A ventepusztai vagy belicai urasági lakóházról sem tudhatunk meg közelebbit. Külsejében viszont mindenképpen mély benyomást keltőnek számított az örökhagyó raszinyai épülete, amelyet az inventárium „erősen épült és bástyás várnak" ír le.2 4 Hasonlóan komoly urasági lakóépületnek számított a goricai kastély, amelynek építőanyaga tégla volt, de a kerítését kőből rakták. A tetőzetről viszont sehol sem történik említés, vagyis nem rekonstruálható, hogy cseréppel, netán fazsindellyel, vagy más tetőfedő anyaggal fedték az említett épületeket. Mindamellett a számba vett tégla, cserép és fazsindely mennyiség alapján megfelelő szilárd építőanyagot kellett, hogy használjanak az építkezések, átalakítások során.2 5 Az úrbéres népességre, illetve bármilyen egyéb módon az Inkey Boldizsártól vett haszonvételek fejében szolgáltatásokat teljesítő családfők létszámára nézve tételes adatokat tartalmaz a jegyzék. Ez ténylegesen azt jelenti, hogy a 64 településen összesen 1054 valamilyen rendű úrbéres, illetve majorsági alkalmazott családfőt regisztráltak. A telki állomány egészét — mint azt korábban jeleztük — 470 telekben számították, továbbá 165 házas, valamint 57 házatlan zsellér családfőt írtak össze. A számba vett úrbéres népesség után összesen 53 587 robotnappal számoltak.2 6 Megjegyzendő azonban, hogy a robotnapok és az összes Inkey-birtokon élő robotköteles családfő száma közötti közvetlen reláció, vagyis az úrbéres jogállás szerint a személyekre lebontható tényleges gyalog- vagy igásrobot számszerűsítése a Mária Terézia-féle urbáriális rendeletben előírtak alapján azért sem lehetséges, mivel előfordult, hogy egyes úrbéres községek a földesúri haszonvételek (pl. kocsma, malom stb.) megváltásáért külön robotnappal fizettek. Példaként hozható fel a már korábban is említett Újudvar község, amely a kocsmáért 45 robotnappal fizetett. Ráadásul a községben számba vett úrbéresek között a rendeletben meghatározott telekhányadhoz képest az egy egész telekkel bíró Lovrencz Iván gazda feltűnő módon nem évi 104 „napszámmal", vagyis gyalogrobottal, hanem 108,5 nappal tartozott. Ebből egy napot ugyan az irtásföld használatáért regisztráltak, de a három és fél nap különbség valamilyen egyéb, a forrás alapján nem megállapítható haszonvételért, érdekeltségért járt a földesúrnak.2 7 Ugyanígy számos példa volt arra (pl. Antalovec faluban), hogy a tizedköteles földek használatáért Inkey részére különkülön megszabott robotnappal (15-18 nap/év) fizettek egyes családfők. A szabadmenetelű úrbéresek, korabeli szóhasználattal „szabadosok" szintén eltérő 24 Uo. fol. 49v-50. 25 Uo. fol. 139. Rátkon 20 000 db téglát, valamint 6 000 db tölgyfa zsindelyt regisztráltak. 26 Uo. fol. 77v-78. Érdemes megemlíteni, hogy a pallini központi uradalomhoz tartozó úrbéres népesség Mária Terézia úrbéri rendeletének bevezetése előtt a kilenc pontos kérdőív szerint szabad menetelűnek vallotta magát, és ha valamely szolgálatot tettek, „... azt uraságunk készpénzbeli árendánkba bévette." Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában I. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálata Zala megye három járásában. Zalaegerszeg 2001. 158. 27 Uo. fol. 6v.
