Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
A Dervarics által jegyzékbe vett adatok alapján viszonylag pontosan meghatározható a földterület nagysága. A terményben számított bevételek mennyisége (pl. malomvám, hegyvám) számszerűsítve van, csakúgy mint a készpénzben megváltott szolgáltatások, illetve a pénzforgalmi állapot. A nyugat-dunántűli uradalmak korabeli értékesítési gyakorlatát alapul véve, illetve a kurrens piacképes termények adott időszakban regisztrált ármozgásaiból kiindulva, a lajstromba vett terménymennyiség vagyoni értéke szintén meghatározható. Nem állapítható meg viszont az ingatlan javak tényleges forgalmi értéke, hiszen például a pallini kastély készpénzben számítható becsértékét nem adták meg, mint ahogy a kastélyban talált ezüstneműt, bútorokat stb. sem becsülték fel. A felsorolt berendezési tárgyakból, konyhai felszerelésekből vagy éppen az uradalmi műhelyek munkaeszköz állományából viszont további fontos következtetéseket vonhatunk le a társadalmi és vagyoni helyzetnek megfelelő életkörülményekről, szórakozási szokásokról vagy éppen a majorságok kézműves műhelyeivel szemben támasztott igényekről. Az alábbi írás — kiegészítve az inventáriumból vett részletek és egyéb vonatkozó források közreadásával — a különböző tételek alapján kirajzolódó vagyoni állapot bemutatására törekszik, különös tekintettel arra a tényre, hogy a dunántúli régió és ezen belül Zala megye egyik leggazdagabb családjának hagyatékát pontosan a francia háborúk konjunktúráját megelőző időszakban vették számba. Vizsgálódásunk sok tekintetben támaszkodik Benda Gyulának a Parraghy család hagyatékát feldolgozó tanulmányára, valamint iránymutatónak tekintettük az egyéb írásaiban található, mindenekelőtt a zalai köznemesi tagozódás 18. század második felében megfigyelhető sajátosságaira vonatkozó megállapításait.1 3 Természetesen a rendelkezésre álló forrásbázis eltérő jellegéből fakadóan, az egymást követő évek gazdálkodási eredményeinek számba vételének híján, csakúgy mint az egyes ingatlanok leírásakor a szobák pontos megjelölését, elrendezését nélkülöző feljegyzések miatt, nem minden tekintetben követhető a választott minta. Terjedelmi okokból nincs lehetőség a teljes, quarto nagyságú kötetbe fűzött, 160 fólió terjedelmű inventárium közreadására, mindazonáltal reményeink szerint elemzésünkkel és a Függelékben szereplő forrásrészletek közreadásával további lényeges adalékokkal bővíthetjük a 18. századi dunántúli köznemesség vagyonosabb rétegeinek helyzetéről és életkörülményeiről eddig kialakult ismereteinket.14 13 Benda Gyula: Egy Zala megyei köznemesi gazdaság és család a 18. század közepén. Parraghy László hagyatéka. In: Társadalomtörténeti tanulmányok. Szerk. Bácskai Vera - Gyurgyák János -Kövér György. Bp. 2006. 249-340, Uő: Zala megyei nemesek életviszonyai a XVIII. században. In: Történeti antropológia. Az 1983. április 18-19-én tartott tudományos ülésszak előadásai. Szerk. Hofer Tamás. Bp. 1984. 313-327. 14 A korszak magyarországi köznemesi tagozódását, illetve gazdálkodását vizsgáló munkák közül az ország egyéb megyéihez a korszakban 1. Maksay Ferenc: Parasztnemesi gazdálkodás Szentgálon 1700-1848. Agrártörténeti Szemle 15. (1973. 1-2. sz.) 13-38, 245-300, Láczay Magdolna: A szabolcsi nemesség rétegződése 1797-ben. In: Szabolcs-Szatmár Megyei Helytörténetírás. I-II. Szerk. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza 1979. 77-86, Wellmann Imre: A köznemesség gazdálkodása a XVIII. században. In: A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve VII. Salgótaiján 1981. 61-85, Ódor Imre: Baranya nemesi társadalma a francia háborúk korában. In: Baranyai Helytörténetírás 1985-1986. Szerk. Szita László. Pécs 1986. 133-168, Uő: Kurialista nemesek és településeik a késő-feudalizmuskori nemesi összeírá-
