Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Ebből a szempontból is, mint oly sokszor, Göttinga példájára hivatkozik: igazi nemzetközi kulturális központtá emelkedését a nyelvi stúdiumok egészen páratlan kínálatának köszönhette. Birkenstock leírja, hogy csaknem minden professzor ismert legalább egy tucat nyelvet, de Christian Wilhelm Büttner (1716-1801) kémikus, természet- és nyelvtudós például közel 100 nép nyelvén volt képes megszólalni - közöttük maláj, indiai, kínai, japán és a legrégibb észak-európai nyelveken is. A Göttingába érkező kortársak egyöntetű ámulattal fogadták, hogy a tanárok közül legalább egyvalaki minden odaérkező diák nyelvét ismerte.139 A hagyományokhoz ragaszkodás Birkenstock esetében ugyanakkor páratlan nyitottsággal egészült ki. A külföldi hatásokkal szembeni fogékonysága és célzott érdeklődése mellett a tudományos újdonságokat is nagyra értékelte. Kifejezetten a felvilágosodás pedagógiai tanításait idézve emelte ki a testgyakorlás, a séta, kirándulás, úszás, futás és az iskolai játékok fontosságát. Mindezt nem pusztán az egészség végett tartotta fontosnak, hanem egyrészt a szellemi eltunyulás megelőzése, tehát kifejezetten az értelmi nevelés, másrészt pedig a katonai képzés hatékony megalapozása miatt. Felvetette, ha ezt bevezetik, és széles körben elterjesztik, szükségtelenné válnak a katonai akadémiák.140 Birkenstock nyitottságára utal, hogy csak gyakorlati okokból mondott le az általa javasolt Oberkollegium interdiszciplináris alapú megszervezéséről. A mielőbbi működés reményében, ha sajnálkozva is, de elfogadta a hagyományos akadémiai-egyetemi tagolódást, és javasolta, hogy a hét klasszikus tudományág (történelem, filológia-irodalom, filozófia, orvostudomány, teológia, jogtudomány, matematika) egy-egy képviselője kerüljön a bizottságba. Viszont minden tagtól alapos pedagógiai felkészültséget követelt meg.141 Különösen fájlalta, hogy bizonyos diszciplínákat teljesen elhanyagoltak a birodalom egyetemein, és így a leendő tanárok és értelmiségiek sem adhatták tovább az ezekről szóló ismereteket. Ilyen hiányosságként emelte ki a történeti biográfia, a könyvtártudomány, a sajtó, az üzleti ismeretek hiányát, valamint a más népek megismeréséhez vezető élő és holt nyelvek tanításának elégtelenségét.14 2 Ehhez kapcsolódóan megjegyzi, igen jellemző a birodalmi egyetemi szférára, hogy a legszínvonalasabb matematika-oktatás nem a bécsi egyetemen, hanem a katonai akadémiákon folyik. így viszont e fontos tudományból a jövendő matematika-professzorai és gimnáziumi tanárai jobbára csak betanult, könnyen felejthető, ellenben semmire sem hasznosítható mondatsablonokat tanulnak meg.14 3 Szintén ezt erősíti, hogy Birkenstock a tudományok természetéből kiindulva elvetette a teljes uniformizálást, a gimnáziumi és egyetemi tananyag egységesítését. Ezzel szemben a tanárok és tantestületek jogát hangsúlyozza a tananyag beosztására, szakaszolására. Egyházi példát hoz ennek alátámasztására, amikor felteszi a kérdést: ugyan mit érne el az egyház azzal, ha minden pap 139 Birkenstock, J. M. v.: Freyherr i. m. 22-23. 140 Birkenstock, J. M. v.: Entwurf i. m. 173-175. 141 Uo. 163-164. 142 Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste i. m. 32. 143 Uo. 34.
