Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163

minden templomban pontosan ugyanazt a prédikációt tartaná tekintet nélkül hallgatóságára és a helyi aktualitásokra. Az egyéniséget kiölő formalizáltság csak a mindent előre eltervezni szándékozó államnak az érdekét szolgálná, de azt is csak elvileg. Hiszen a tanárokat és a hallgatókat egyaránt megbénító elő­írások valójában eredménytelenné teszik az oktatást. Ezért a szabad, nyilvános előadásokat, a professzori állások pályáztatását és az egyetemi tandíj fenntar­tását, kiszélesítését írta volna elő a tanácsos. Szerinte ezek a feltételei a polgári társadalom számára hasznos felsőbb oktatásnak. Ugyancsak a mindenki szá­mára kötelezően előírt tananyag ellen szól, hogy időről-időre és helyszínenként nagy különbségek mutatkoznak a tanulók tudása, felkészültsége és igényei kö­zött. Ezekhez is igazodni kell a tanároknak. Az egységes egyetemi tananyag kö­zépkori hagyomány, amelynek a szerzetesi életre való felkészítés idején még va­lóban volt létjogosultsága. Az állami és társadalmi célok dominanciája révén azonban ez megváltozott, immár tarthatatlan lenne, ha például minden jövőbe­ni üzletember ugyanazt tanulná, és mindent ugyanazon szempontok alapján tudna csak értelmezni. Az egész monarchia nem írhat egy kéz szerint úgy, mint régen a szerzetesek - olvasható Birkenstock summázó mondata.144 Birkenstock összetett műveltség- és nevelési eszményét megfelelően érzé­kelteti, ha az említett tíz különböző társadalmi rétegnek javasolt tananyag kö­zül legalább egyet röviden megvizsgálunk. Különösen értékes ebből a szem­pontból az, hogy mit tartott elengedhetetlennek a kétkezi munkások számára. A szokványos alapismereteket (írás, olvasás, számtan, egyszerű katekizmus) ugyanis kiegészítette volna praktikus és a vallásosságot-erkölcsösséget erősítő elemekkel. így például a földeken vagy a városokban dolgozók természetisme­reti és egészségügyi tudnivalókkal gazdagodtak volna, és szakszerűen elsajátít­hatták volna a fontosabb gazdasági eljárásokat is. Mindezzel párhuzamosan azonban nagy súlyt helyezett az imák megtanulására, az egyházi ünnepek meg­tartására vagy a szintén az ünnepeken hasznosítható vokális és hangszeres ze­nére is. Olyan népszerű, olcsó kiadványok, kalendáriumok tömeges kiadását ösztönözte, amelyekben a kerti, háztartási ismeretek megférnek az erkölcsös szórakoztató és ismeretterjesztő cikkekkel - kiszorítva a hosszú téli estékről a káros ponyvairodalmat.145 Alább láthatjuk, hogy a leendő tanároktól is egyszer­re várt el tudományos alapú felkészültséget, erkölcsös életet, vallásos buzgósá­got és szakmai elhivatottságot. e. Birkenstock javaslatai a tanárképzés újjászervezésére Természetesen az állam oktatáspolitikai szerepét hangsúlyozó Birken­stock azok pártjára állt, akik a tanárképzés reformját központi jelentőségű elemként kezelték. Súlyos problémaként tekintett a tanárok elégtelen felké­szültségére. Személyes tapasztalataként számol be olyan esetről, amikor az égető hiány miatt egy-egy tanár még egy átlagos tanuló nevelésére is alkalmat­lan volt, a jobb diákok pedig eleve megelőzték tehetségtelen tanárukat. Mind-144 Uo. 29-31. 145 Birkenstock, J. M. u.\ Uibersicht, i. m. 17-18.

Next

/
Thumbnails
Contents