Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
tott foglalkozáscsoport (földművesek; városi munkások; nagykereskedők és iparosok; egyházi tisztviselők; jogtudósok; vezető üzletemberek és államférfiak; orvosok; tanárok és tudósok; katonák; inaktívak) tagjai milyen oktatásban-nevelésben részesüljenek. Bár ezeknek az instrukcióknak a tételes bemutatására és elemzésére ezúttal nem vállalkozhatunk, két jellemző motívum mindenképpen megérdemli a figyelmet. Leginkább az, hogy Birkenstock csaknem teljes körű iskolázást tartott szükségesnek, és eljutott egy sajátos tankötelezettség igényéig. Véleménye szerint elvileg senki nem kényszeríthet senkit semmire, de a tanultság egy bizonyos foka létszükséglet az állam számára. így a falusi és a városi munkásoknak (az első két osztályba tartozóknak) iskoláztatniuk kell a gyerekeiket. Senkire nem lehet ráhagyni a teljes tudatlanságot. Ez a kötelezettség ugyanakkor nem áll fenn a magasabb presztízsű osztályokra vonatkozóan, hiszen ők maguktól is belátják a tanulás fontosságát. A nem-dolgozók rétegére szintén nem hathat közvetlenül az oktatáspolitika. A henyélőket Birkenstock teljesen elveszettként kezeli, és a rendőrségre bízza sorsukat. A saját vagyonukból élő inaktívakra sem kíván semmit ráerőszakolni. Körükben szerinte az állam legfeljebb közvetve, a versenyszellem felébresztésével érhet el valamilyen célt.136 A másik fontos jellemzőről a következő alfejezetben szólunk részletesen, ezért itt csak megemlítjük, hogy Birkenstock minden társadalmi réteg esetében kifejezetten sokoldalú tananyagot képzelt el, amelyben differenciáltan ugyan, de mindvégig szerepelnek a gazdaságilag hasznos és a tételes vallásos ismeretek, a klasszikus műveltség és az erkölcsösség elemei. d. Birkenstock műveltségeszménye Megítélésünk szerint Birkenstock a korszakban fontos közvetítő szerepet töltött be a tradicionális és az űj műveltség- és tananyagrészek hívei között. Láthattuk, messzemenően figyelembe vette az iskolázás társadalmi hasznát. Ennek csak egyik részeként számolt a gazdasági produktivitással, és távolról sem elégedett meg csakis azzal. Visszatérően foglalkozott ugyanis az általános erkölcsi viszonyokkal, amelyek javítását az intézményes nevelés egyik fő feladataként jelölte meg. Bár leszögezte, hogy nem kíván katonás fegyelmet követelni az ifjúságtól, mivel az egyfelől egyébként is érvényesíthetetlen lenne, másfelől pedig nem szolgálná a szellem szárnyalását. Ennek ellenére szigorú követelményt fogalmaz meg a tiszta erkölcsök és az igaz vallásosság terén.137 Ugyanígy kiemelkedő jelentőséget tulajdonított Birkenstock a klasszikus nyelvek és irodalom, az ókori források, szövegek folyamatos tanulmányozásának, és az azok iránti belső vágy kialakításának. Fájlalta, hogy a tananyagban az ókori klasszikusok az újabb időkben indokolatlanul háttérbe szorultak, és az időtállóságukat már évszázadok alatt bizonyító ízlés-, erkölcs- és jellemformáló tantervi elemeket felületes, sekélyes „korszerű" tudnivalókkal váltották fel.138 136 Uo. 41-42. 137 Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste, i. m. 19.; 45. 138 Uo. 25-26.; Birkenstock, J. M. v.: Entwurf i. m. 172-173.; Birkenstock, J. M. v. : Uibersicht i. m. 38.