Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
országok vezető családjait, arisztokratáit - és rajtuk kívül a tehetségeseket rendre, rangra és felekezetre való tekintet nélkül. Ehhez azonban nem alkalmasak az örökös tartományok egyetemei, mivel azokat a szokás hatalma élteti.13 1 Különösen lesújtónak találta a felsőbb oktatás térvesztését II. József idején, és egyáltalán nem vigasztalódott bizonyos eredményekkel. Olyannyira, hogy egy helyen egyenesen „túlzottan ajnározott vesszőparipának" nevezi a birodalmi oktatáspolitika szerinte egyetlen komoly sikereként létrehozott normaiskolát. A minta-népiskolák térnyerésére és a felsőbb oktatás háttérbe szorulására jegyzi meg: „Szinte jobb egyáltalán nem lovagolni, mint egy erőtlen lovon ülni."13 2 Az iskolák eltömegesedésének megakadályozásához szükségszerűen hozzátartozott a tandíj. Aki tanulni akar, fizessen - szólt Birkenstock üzenete. S bár megemlíti, hogy ismer olyan külföldi egyetemet, ahol minden hatodik teológust, minden kilencedik filozófust, minden tizenharmadik jogászt és minden tizenötödik orvostanhallgatót felmentik a fizetés alól, sem a tandíjmentességnek, sem a tandíjak ösztöndíjra fordításának nem volt a híve. Az ösztöndíjak kiterjesztése szerinte ugyanis a „féltanulmányok" elszaporodásához, az oda nem illők egyetemi tanulmányaihoz vezetne. Miközben sok alacsony sorból származó hallgató élvezi az ösztöndíj áldásait, valójában értéktelen, később hasznosíthatatlan „féltanulmányokat" végez - akik miatt ráadásul a bevételtől eleső tanári kar is sorvad. A korabeli birodalmi ösztöndíjrendszerre vezette vissza a szerző, hogy különösen a jogász- és orvosképzésben egyre súlyosabb színvonalbeli hiányosságok tapasztalhatók. Az államnak mindez egyáltalán nem válik a javára, és ezért fel kellene ezzel hagynia.133 Egyetlen mondatban kitér Birkenstock arra, hogy kivételes esetekben előfordulhatnak az alsóbb rétegekben is kitűnő tehetségek. Ám megítélése szerint ezek kiemelésére a rendszer változtatás nélkül is alkalmas, annak átalakítása nem szükséges, sőt mi több, a fenti megfontolásokból kiindulva egyenesen veszélyes.134 Ezen elvek érvényesítéséhez Sonnenfelshez hasonlóan ő is foglalkozáscsoportok szerint kívánta elhatárolni a társadalmi rétegeket. De Birkenstock még tagoltabb, összesen tíz osztályra bontott rendszerben gondolkodott. E tíz csoportot három nagyobb egységre osztotta: a fizikai dolgozók, munkások legnépesebb csoportja mellett a polgári szakmák és alacsonyabb hivatalnokok képezték a második, a főtisztviselők, az egyházi és világi elit tagjai pedig a harmadik nagy réteget. Előbb rétegenként különítette el a képzést: az egyszerű felosztás szerint az elsőbe tartozók elemi, a másodikba tartozók középfokú, az elit tagjai pedig felsőfokú oktatásra jogosultak.135 Ezt követően pedig részletes tanácsokat fogalmazott meg, hogy a tíz különböző, esetenként további alosztályokra osz-131 Birkenstock, J. M. v.: Kurzgefaste i. m. 14. 132 Uo. 33. 13:1 Uo. 28-29. Az alapítványtevők jogát alapjaik szabad felhasználására természetesen maximálisan elismeri a szerző. 134 Birkenstock, J. M. v.: Uibersicht i. m. 8. 135 Birkenstock — a korszakban korántsem egyedülálló módon — külön számolt a nők nevelésével. Mintegy 11. osztályként tekintve rájuk. Csak a számukra fenntartott elemi iskolákat és a társadalmi ranglétrán magasabban állók részére városi nevelőotthonokat javasolt. Birkenstock, J. M. V.: Uibersicht i. m. 13-16.
