Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Ezzel szemben egalitárius vagy a tanulókat valóban iskolai teljesítményük alapján besoroló elképzelések alig-alig láttak napvilágot. Johann Mathes Heß gyorsan mellőzötté vált koncepciója, majd II. Lipót idején egyes liberális tanácsosok — közülük is leginkább von Eger — hozzászólásai jelezték, hogy felismerték az iskolának a társadalmi mobilitást elősegítő funkcióját is, és azt egyesek ki is kívánták aknázni. Von Eger egyik, 1797. évi hozzászólása igen tanulságos. E szerint a parasztság oktatásának elhanyagolása és a szakmacsoportok iránti igény figyelembe vétele helyett a rendi különbségek alapján megszervezett, restriktív oktatás megfosztja az országot a gazdasági felemelkedés lehetőségétől.04 Sokkal árnyaltabb kép és valódi törésvonalak bontakoznak ki azonban előttünk, ha nemcsak a társadalompolitikaiig tudatos, deklarált kijelentéseket vesszük szemügyre, hanem az ezzel kissé áttételesebben érintkező szerkezetpolitikai elképzeléseket is. Arra a kérdésre ugyanis már többféle válasz született, hogy az állam által irányított iskolázásnak az elitképzés, a tudósképzés, az általános műveltség közvetítése vagy a gazdasági produktivitáshoz szükséges ismeretek megtanítása-e a fő feladata. A hagyományos, a latinon és a valláson alapuló elitképzést részesítette előnyben a Heß antitézisét elkészítő Kollár Ádám Ferenc (1718-1783),65 és a két különböző felfogás összehangolásával megbízott, valójában azonban Kollár felfogásával majdnem mindenben egyetértő Marx is.6 6 Másfajta, a gazdaságilag közvetlenül hasznosítható elitképzés, azaz a szintén kevesekre kiterjedő, de szaktudományos, tartalmában is világi felsőoktatás (orvos-, mérnök-, hivatalnokképzés stb.) mellett állt ki Gerard van Swieten és fia, továbbá Pergen, Sonnenfels és Rottenhan is. Ez igen komoly különbséget jelentett a hagyományos elitképzéshez képest, hiszen ehhez egyrészt egy természettudományos és praktikus ismeretekre, a német nyelv tanulására nagy súlyt helyező gimnáziumi oktatás szükségeltetett — ha mégoly szűk keretek között is —, másrészt széles körű népoktatást kellett hozzá megszervezni. A népoktatás jelentőségére a felsoroltak közül egyébként Gottfried van Swieten, a reálközpontú középfok fontosságára pedig Rottenhan világított a legerőteljesebben.67 Hasonló nézeteket vallott Zippe is, aki túlzottnak találta a gimnáziumok latin jellegét, és az elsők között lépett fel például az újkori történelem, a modern földrajz vagy az anyanyelv tanításának érdekében.68 Heß és Felbiger az 1770-es években, azután az 1790-es évek elején a prágai gimnáziumi tanári gyűlés egyik meghatározó tagja, Joseph Grün, a szintén csehországi, ipari kisiskolát (Industrieschule) alapító Ferdinand Kindermann (1724-1800)69 és von Eger tanácsos, majd a 19. század elején Martin Lorenz 70 64 Uo. 76-82..; 281-285.; 377-384. 65 Kollár Ádám Ferenc udvari tanácsos, a Hoßibliothek, majd 1774-től a Studienhofkommission gimnáziumi ügyekkel foglalkozó direktora. Csóka J. Lajos: Mária Terézia és Kollár Ádám. Pannonhalma 1936. 66 Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 69-82.; 109-117.; 250-253. 67 Uo. 40-60.; 196-200..; 360-384.; 411-417. Rottenhan egyébként külön reáliskola-típus megalkotását is szorgalmazta, ehhez azonban nem állt rendelkezésre elegendő pénz. így 1809 és 1817 között mindössze öt ilyen iskola létesült (pl. Bécsben, Triesztben és Lembergben). Ezen kívül a felsőfokú szakképzés érdekében Rottenhan teret nyitott volna a líceumoknak is. 68 Wotke, K.: Die von der Studien-Revisions-Hofkommission i. m. XX-XXXL; 10-12.; 25-26. 69 Ferdinand Kindermann a csehországi népiskola-hálózat megszervezésének irányítója, Felbiger közvetlen munkatársa.
