Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
állt ki amellett, hogy az oktatást a lehető legszélesebb bázison kell megszervezni. Szerintük ezt csak a tankötelezettség teremtheti meg, amely akarva-akaratlanul elősegíti a társadalmi mobilitást. Erre egy sokoldalú, mindenféle igényt és érdeklődést kielégítő közép- és felsőfokú iskolahálózatot kell megszervezni.71 Különösen Martini jutott el az alulról építkező, szervesen fejlődő modern oktatási rendszer igényéhez.7 2 Felismerte, hogy egy valóban jól működő rendszert csak arányos, egymásra épülő fokozatok kialakításával lehet elérni. Ezért nem lehetséges egyik vagy másik szintet előtérbe helyezni. Ez a felismerés szükségszerűen együtt járt bizonyos rendi és egyházi kötöttségek megkérdőjelezésével is.7 3 A szintek egymásra épülését a másik pólus határozottan ellenezte, és Marx nyomdokain haladva gátolták a primer és a szekunder szektor összehangolását. Ez megakadályozta, hogy a gimnáziumi felvételi a népiskolai tanulmányoknak lehessen a fokmérője. Ezzel egyszersmind zsákutcába vezették volna a népiskolában tanulókat.7 4 Lang és Birkenstock felfogása ellentmondásos volt. A 19. század eleji gimnáziumi tanterv kidolgozója ugyan — főként a konzervatív erők módosító javaslatai nyomán — jelentősen változtatott az első elképzelésén. Ám ragaszkodott a gimnáziumi tanulmányi idő hat évre emeléséhez és a reáltárgyak közel 40%-os arányához, a latinnak pedig 50% alá szorításához, és így erősítette a gimnázium polgári iskolai, általánosan képző jellegét.75 Megjegyezzük, hogy a gimnáziumi tanulmányi idő kérdése megfelelően érzékeltette a felek álláspontját a gimnázium funkciójáról. A Marx által is favorizált ötéves képzés belső arányai, felépítése inkább megfelelt a hagyományos, egyházi érdekeknek, a hatéves képzési időt pedig általában a fokozott innováció hívei sürgették.7 6 cl. Az iskolai oktatás tartalma Az iskolai tananyag jellegéről kialakított vélemények tagozódása nemcsak az iskolához kapcsolódó társadalomkép, hanem az adott csoportok emberképe, műveltségeszménye és hatalmi pozíciója, valamint hatalmi törekvései közötti különbségekkel is összefüggött. A vita apropóját nemcsak a viszonylag ritkán készülő tantervek, hanem a tanároknak szóló részletes tantervi utasítások, va-70 Martin Lorenz az Államtanács belügyi osztályának oktatási és kulturális alosztályát vezette, és ezzel évekig a legbefolyásosabb tanügyi szakembernek számított. A Langgal kiválóan együttműködő Lorenz általában igen innovatív javaslatokat fogalmazott meg, az oktatás szekularizálásának és minél szakszerűbb megszervezésének a pártján állott. Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 455-460. 71 Uo. 69-76.; 326-329. 12 Ez az egymásra épülés nem azonos Rottenhan hasonló követelésével. A Studien-Revisions-Hofkommission elnöke is elsőrangú jelentőséget tulajdonított az alsó- és középfok összehangolásának, ám ezt mindössze a gimnáziumi évek hatékonyabb kihasználása szempontjából tartotta fontosnak. Wotke, K.: Die von der Studien-Revisions-Hofkommission i. m. 3-8. 73 Martini működéséről: Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 44-54.; 292-299.; 318-321. 74 Ez okozta az egyik legfőbb konfliktust közte és Felbiger között. Grimm, G. : Elitäre Bildungsinstitution i. m. 109-117. Évtizedekkel később Lorenz is határozottan bírálta ezt a gyakorlatot. Uo. 455-460. 75 Engelbrecht, H: Das österreichische Gymnasium i. m. 103-106. 76 Uo. 101-102.
