Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
aedituus, mind az oeconomus élvezett bizonyos kiváltságokat, mentességet kaphattak az egyházi vagy az úrbéri terhek, esetleg a porció kötelezettsége alól (van példa arra a század első feléből, hogy teljes,25 5 de arra is, hogy semmilyen mentességet nem kaptak.25 6 ) Ez a struktúra volt a záloga a konszolidáltan működő helyi társadalmaknak, ezért a híveken és az egyházon kívül — más és más okból kifolyólag — az államnak, a vármegyének és a birtokosnak is érdeke volt ennek kialakítása és biztosítása, hiszen ez biztosíthatta az elvárt normák intézményi megvalósítását és végrehajtását.25 7 A kialakult lokális egyházi struktúrához a mintát éppen a szervezetten működő uradalmak adták. Az ebből a szempontból a korszakban etalonnak számító Tolna és Baranya megyei Esterházy-birtokok szinte mindegyikén találhatunk egyházfit és gazdasági felügyelőt. A tisztségeket részben az uradalom elvárásai hívták életre, hiszen a tiszttartói utasításokban hangsúlyos szerepet kapott a plébánia gazdálkodásának felügyelete.25 8 Jó példa erre Dombóvár esete, ahol 1729-ben az egykori uradalmi tisztviselő officialis Újvári István „vir litteratus" töltötte be a kurátori tisztséget.259 Az is kiderül ugyanakkor a forrásokból, hogy a német közösségek otthoni mintákat is követtek e struktúra kialakításakor.26 0 Az iskolamesterre szintén jelentős konszolidációs tényezőként tekintettek. A tanítók igen összetett feladatkörrel rendelkeztek: részben tanítóival (gyermekek tanítása, a katekizmus felolvasásával a felnőttek hitbeli instruálása), részben pedig egyházival, hiszen segítették a plébánosokat a liturgia zenei kíséretében és a temetéseknél, valamint vezették a templomi imádságokat. Bár a forrásokból tudjuk, hogy a korszakban igen alacsony volt az iskolába járó gyermekek létszáma, az egyház, illetve az egyes közösségek is stratégiájuk részévé tették a gyermekek nevelését.26 1 A pécsi egyházmegyében is szabá-255 Kányán 1729-ben az aedituus „Uber est ab omnibus exactionibus et contributionibus". PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 65.; Bonyhádon Christian Wechenfeld „liber ab omnibus tarn Dominalibus, quam Inclyti Comitatus contributionis et praestationibus". PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 89. 256 Például Kisszékelyen 1729-ben. PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 42. 257 Vö. Reinhard, W.: Zwang zur Konfessionalisierung i. m. 133. 258 MOL P 108, A herceg Esterházy család levéltára, Repositorium 65. Fasc. 15. fol. 135-136. Instructio pro provisoratu bonorum Kaposvariensium. 259 PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 76. 260 Vö. Lang, P: Reform i. m. 157. 261 A Dél-dunántúli régióra vonatkozóan viszonylag csekély a 18. század első felét tárgyaló oktatás- és művelődéstörténeti munka, ezt általában az 1770-es évektől vizsgálják. Vö. Kanyar József: Az alsófokú népoktatás Somogyban (1770-1792). In: Somogy Megye Múltjából. Levéltári Évkönyv. Kaposvár 1976. 165-184.; Uő: „Múzsáknak szentelt kies tartomány" Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből (XVIII-XX. sz.). Kaposvár 1983., Hajdú Lajos: Az alsófokú népoktatás fejlődése Tolna vármegyében (1770-1790). In: Tanulmányok Tolna Megye Történetéből. 9. Szekszárd 1980.; Tóth István György: Mivelhogy magad írást nem tudsz... Az írás térhódítása a művelődésben a kora újkori Magyarországon. (Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 17.) Bp. 1996. passim; Baranya megyére valamivel jobb a helyzet. Petrovich Ede: Baranya megye XVIII. századi népoktatása az egyházlátogatási jegyzőkönyvek tükrében. In: Baranyai Helytörténetírás 1971. Pécs 1972. 157-190.; Galambos Ferenc: A pécsváradi apátsági uradalom községeinek iskolái 1755-ig. In: Baranyai Helytörténetírás 1974-1975. Pécs 1976. 123-128.; Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez. In: Baranyai Helytörténetírás 1977. Pécs 1979. 131-167.; Mándoki László: Egyház és oktatástörténeti adatok Siklósról. In: Baranyai Helytörténetírás 1981. Pécs 1982. 161-175.
