Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
Rendkívül fontos volt, hogy a plébános rendelkezzen megfelelő nyelvtudással, képes legyen a templomban igényes prédikációt tartani, illetve gyóntatni. Elvárás volt, hogy a lakosság problémáira érdemben tudjon reflektálni. így hatványozottan fontossá vált a papok nyelvi kompetenciája, ennek hiánya ugyanis gondot jelentett. A források azt mutatják például, hogy a horvát nyelvű papok nem tudtak közelebb férkőzni a plébániájukhoz tartozó magyar nyelvű lakossághoz, illetve kevéssé voltak eredményesek a protestánsok áttérítésében. A Baranya megyei Szilváson éppen a nyelvi korlátok miatt nem tudott a plébános szentbeszédeket tartani.22 0 A hívek tekintetében fontos szempont volt az is, hogy a plébános képes legyen megérteni gyónásukat.22 1 Éppen ezért a 18. században három-négy, sőt öt nyelven prédikáló, illetve beszélő papok váltak tipikussá, a helység etnikai jellegéhez igazodva.22 2 A többnemzetiségű településeken a papok a prédikációkkal igazodtak a helyi körülményekhez. Szigetváron például az egész korszakban a lakosság számának és arányának megfelelően három nyelven folyt a prédikáció.22 3 Csupán egy nyelven beszélő plébánosokkal kizárólag német közösségekben találkozhatunk. Ok a század első felében igyekeztek inkább a teljesen német lakosságú közösséghez kerülni, jó példa erre a morva Augustinus Marker,224 aki Bonyhádról azért kívánt Márokra vagy Nyárádra kerülni, mert a németen kívül semmilyen más nyelvet nem tudott (végül 1745-ben az utóbbiba ment át).225 A budai születésű Adamus Blasius Klentz, 1734-ben Hímesházán, 1740-ben Aparon, 1742-ben pedig Bikaion volt plébános, ám itt sem tudott gyökeret verni, átkérte magát a veszprémi püspökséghez. Bikáiról való távozásának legfőbb oka az volt, hogy nem tudott magyarul.226 Az 1730-as évektől beindult dunántúli szemináriumoknak köszönhetően a püspökök már válogathattak a jelöltek között, és így szűkültek a lehetőségei az egyszer már eltávolított vagy az egyházmegyét önszántából elhagyó plébánosok visszatérésének. Ettől kezdve inkább a szeminárium növendékeit részesítették előnyben a tisztség betöltésekor. Az 1705-ben Budán született Latinicsich György Mohácson, majd Kátolyon volt plébános. Ezt követően azonban a Szerémségben található, a diakóvári püspökséghez tartozó Karlovicára ment 220 „In eo tarnen conqueritur populus pure Ungaricus, quod Parochus idiomatae Ulorum nunquam concionetur." Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 23. 221 Lakócsa plébánosával, Josephus Mazoranyival kapcsolatban pl. „Gnarus linguarum Latinae, Italicae, Illyricae, et Germanicae in tantum ut confessiones Fidelium excipere possit." Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 143. Sumonyban Keresztes Jánossal kapcsolatban: „in casu necessitatis fidelium confessiones excipere possit." Uo. 166. 222 A veszprémi egyházmegye Somogy megyei plébániáin hasonló tendenciákat tapasztalhatunk. Erről 1. Dénesi T.: Plébániaalapítás és katolikus i.m. 223 Itt az 1730-as évek végén például, a horvát és a német nyelvű igehirdetést a ferencesek tartották (apud Patres Franciscanos interesset). Canonica Visitatio 1738-1742 i. m. 74. 224 Marker ezt megelőzően Szakadáton volt plébános, éppen az 1738-1739. évi pestis járvány idején, amikor is vitába keveredett a birtokos Claudius Mercy gróffal, aki vizsgálat alá vette, így Marker komoly összetűzések után ment át Bonyhádra. Brüsztle, J.\ Recensio i. m. II. 315., 477. 220 „Praeter germanicam nullius vigentium linguarum gnarus, Hungaris in Bonyhád multiplicatis satisfacere nullo modo potuit ... parochias in Nyárád et Márok esse vacuas alterutram seligat sibi, cum pure germanici sint." Brüsztle, J.\ Recensio i. m. II. 315. 226 Uo. 31