Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
át, majd Péterváradon várakozott egyházi tisztségre, amelyet azonban nem kapott meg. Végül a Somogy megyei Lengyeltótiba tette át székhelyét 1744-ben. Ezt megelőzően, 1743-ban levelet írt a pécsi püspökséghez, amelyben visszavételét kérte az egyházmegyébe, de a vikárius ezt elutasította. Azt írta neki, hogy most inkább gondolkodik növendékek kiküldésében és elhelyezésében, mint eltávozottak visszavételében.22 7 A szeminárium tehát jelentősen hozzájárult az egyházmegyei papság minőségi és mennyiségi javulásához. A rezidencia elve tényleges értelmében arra is hangsúlyt fektetett, hogy a plébános lehetőleg effektíven jelen legyen az adott településen, ezért igen gyakran olvashatjuk megállapításként, illetve elvárásként a forrásokban a helyben lakást vagy -tartózkodást.22 8 Ez egyik kulcsa a Tridentinum intenzívebb jelenlétre vonatkozó elveinek. A plébános távollétét ugyanis egyértelmű hiányként élték meg a hívek. Az 1729. évi vizita a Tolna megyei Nagymányokkal kapcsolatban arról tudósít, hogy amiatt panaszkodtak a hívek, hogy a plébános csak minden negyedik vagy ötödik vasárnap tudott megjelenni. Azt vallották, hogy szeretnek templomba járni, de erre ritkán van lehetőségük.22 9 Jól mutatja számunkra e probléma egyik szegmensét, hogy megemlítenek két olyan esetet is, amikor a nagy távolság miatt a plébános csak megkésve érkezett a haldoklóhoz.23 0 Egy további, veszprémi példát is hozhatunk a helyben lakás fontosságára. Padányi Bíró Márton veszprémi püspök amiatt nem engedélyezte Littenberger Ferenc német területre történő hazautazását, nehogy hívei a közelgő Nagyböjt idején lelkigondozás nélkül maradjanak.23 1 A plébánosok nem csupán lelki vezetőként játszottak konszolidáló szerepet. A plébánosi bizalmi tisztség is volt, gyakran hiteleztek a község — nem csupán katolikus — lakóinak, megbízotti, kötelezettségvállalói feladatokat is elláttak, gyakran bíztak rájuk különböző vagyontárgyakat.23 2 Ennek különösen nagy jelentősége volt a 18. század első két harmadában, amikor is az ipari vagy kereskedelmi tevékenység beindításához anyagi tőke szerzésének kevés más formája volt. A 18-19. század kölcsönügyleteit az ún. be- és kitáblázási iratokból (in.- et extabulationes) ismerhetjük meg.233 Innen tudjuk, hogy a megyei kölcsönéletben viszonylag meghatározó szerepet játszottak a katolikus plébánosok, akik vallási és etnikai hovatartozástól függetlenül hiteleztek magánszemélyeknek.23 4 Szigetvár mezővárosban például 1729-ben a 70, 1738-ban pedig már 227 „Nunc esse potius cogitandum de Alumnis ad curam mittendis et dislocandis, quam de dimissis ad dioecesim recipiendis." Brüsztle, J.: Recensio i. m. II. 251-252. 228 „constanter residet" Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 23, 35, 41, 48, 55, 62, 121, 126, 162, 182, 284. 229 Merényi F.: Domsics i. m. 35. 230 Uo. 34. 231 Pfeiffer J.: A veszprémi egyházmegye i. m. 679. 232 Erre példa: Somogy Megyei Levéltár, Kaposvár (a továbbiakban: SML); V 78. [Megyei városok és községek] Szigetvár mezőváros levéltára és Szigetvár nagyközség iratai, 1604-1946. V 78. Testimoniales, 1737. 233 A Somogy megyei kölcsönforgalom kérdésével Tóth Tibor foglalkozott részletesen. Alapvető tanulmányában a Somogy Megyei Levéltárban található be- és kitáblázási iratokat (SML IV 1. 1.) dolgozta fel. Tóth Tibor-. Hitelezők és adósok. A kölcsönforgalom kérdéséhez Somogyban 1756-1812. (Történeti statisztikai füzetek 2.) Bp. 1979. 234 Gőzsy Z.: Az egyháztörténet 18-19. századi i. m. 128-129.
