Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
dő, elfogadott plébánost másik állomáshelyre kívánt áthelyezni akár a püspök, akár a birtokos (hogy egy problémásabb helyszínen hajtson végre konszolidációt), ám a közösség általában ragaszkodott a jól bevált lelkészéhez. A plébániaszervezésben fontos szerepet kaptak a szorgalmas plébánosszemélyiségek. Megkezdett munkájuk követendő mintát jelentett az utódok számára, azaz a követendő mintaként előírt püspökideálokat látjuk bennük úgymond „kicsiben" megvalósulni.21 3 Az általuk összegyűjtött egyházi tárgyak és könyvek alapját képezték a plébánia felszerelésének. Baranyai István, a Tolna megyei Pincehely 1723 és 1729 közötti „szorgalmas" plébánosa21 4 után maradt kiadványok vetették meg például a helyi plébániai könyvtár alapjait.21 5 A 18. század első felében így tényleges versenyt láthatunk a kipróbált, megfelelően tevékenykedő plébánosokért. Az igen eredményesen katolizáló, agilis Keresztúri Jánosra felfigyelt Acsády Ádám veszprémi püspök és felvette egyházmegyéjébe, ahol Attalán lett plébános 1740-től. Valószínűleg itt keltette fel az Esterházy-uradalom provizorának, Gyulai Gaál Gábornak az érdeklődését, aki azután magával vitte plébánosnak a Tolna megyei Esterházy-birtokra, Keszibe. Ez ellen a pécsi püspök azonban felháborodottan tiltakozott. Keresztúri végül nem került Keszibe, 1742-től a Somogy megyei Szentbalázson lett plébános, ahol hatalmas tevékenységet fejtett ki, szinte az egész Zselicséget pasztorálta, faluról falura járt a téli hónapokban is.21 6 Nem véletlenül emlegették személyével kapcsolatban: „Másik Radonay feltámadott!"21 7 Az egyházmegye vezetői a plébánostól a hitélet fejlesztését, a katolikus hit terjesztését és a más vallásúak áttérítését várták el. Azt látjuk, hogy a püspökök alkalmazkodtak és igazodtak a helyi adottságokhoz és igényekhez a plébánosok kinevezése esetén, különösen figyeltek a nemzetiségi összetételre. Természetesen előfordult, hogy kevéssé alkalmas papi személy került egy-egy közösséghez, ám az ilyen esetekben vagy a püspökség kezdeményezte és intézte eltávolítását, vagy elfogadta a lakosság kezdeményezését a plébános esetleges cseréjére, ahogy az Nádasdon történt. Abban is a kompromisszumra és a konszolidációra való törekvést látjuk megnyilvánulni, hogy a birtokosok arra is ügyeltek, a betelepítés idején ne terheljék túl az újonnan érkező német lakosságot, és így a stólán felül nem tartoztak más szolgáltatással. Ezzel találkozunk többek között a Tolna megyei Párinál,21 8 és a Baranya megyei Bolynál.21 9 Csak azután emelték a közösség egyházi vonatkozású terheit, amikor már stabilizálódott gazdasági helyzetük. 213 A püspökökkel kapcsolatban megfogalmazott ideálokról: Hubert Jedin: Das Bischofsideal der katholischen Reformation. Eine Studie über die Bischofsspiegel vornehmlich des 16. Jahrhunderts. In: Gegenreformation i. m. 359-425 214 „sedulitate et diligentia...". 215 PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 43-45.; Brüsztle, J.\ Recensio i. m. IV 223. 216 „19 pagis laboriose inservit ferme per totum Zselicz, saepe quidem cum manifesto vitae periculo." Pfeiffer J.: A veszprémi egyházmegye i. m. 587. 217 Uo. ,,Kx Pári flliali cum sint germani, praeter stolares proventus nihil percipit." 1733. TML O 453. 33. J1 " „Domino Parocho praeter stolam nihil adhuc praestant." BML IV1. j. Ö 19. 71.
