Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
pesek finanszírozni. A plébániák irányításához azonban jól felkészített plébánosokra volt szükség, az ő kiképzésük és csatasorba állításuk jelentette ugyanis a konszolidáció sikerének kulcsát. Az újjászületés személyi feltételei A Tridentinum egyik fő üzenete az egyház intenzívebb és aktívabb jelenléte volt a helyi közösségekben. E szándék, illetve gondolat jelent meg a 18. század első felében a Dél-Dunántúlon is az újra vagy újonnan strukturálódó közösségek kialakulásakor, és találkozott a közösségek önszerveződési törekvéseivel. Az egyházi, sőt a világi reorganizáció vagy neoorganizáció egyik legfontosabb szegmensének tehát a stabil lokális egyházi struktúra kiépülését, a megfelelő plébánosi állomány kialakítását és szervezését, illetve a helyi egyházi személyi állomány létrejöttét tekinthetjük. A plébániaszervezés a Dél-Dunántúlon a század első felében kettős irányú volt: egyrészt a püspökök figyeltek arra, hogy az idegen püspök fennhatósága vagy joggyakorlata alá került plébániákat és beneficiumokat — mint például a zágrábi püspökséggel folytatott viták kapcsán — visszaszerezzenek, illetve maguk számára megtartsanak, másrészt új plébániákat létesítsenek, az ideiglenesen nem működőket pedig újjászervezzék.20 4 A plébános A Tridenti Zsinat által meghirdetett rezidencia elve alsó szinten a plébániák megszervezését, illetve plébánosok alkalmazását és helyben lakását, helybeli tevékenységét jelentette. Az államhatalomnak, az egyháznak, a birtokosoknak és a híveknek is az volt az érdeke, hogy alkalmas plébános kerüljön a településre, aki megfelelően látja el lelkészi teendőit, és egyben a közösség spirituális vezetője. Az államnak, a katolikus egyháznak és általában a birtokosnak emellett az is célja volt, hogy homogenizálja, integrálja az újonnan kialakuló közösséget, a sok esetben vegyes nemzetiségű és vallású lakosságot. Éppen ezért ebben a régióban több szempont is szerepet játszott a plébánosok kiválasztásában. A birtokos elvárta a plébánostól, hogy segítse elő megfelelő infrastruktúra kiépítésével, szorgalmas munkával a közösség békés életét, továbbá a növekedést. Tisztában voltak vele, hogy a hitélet gyakorlásának biztosítása jelentős szerepet játszik a megtelepült lakosság integrációjában, konszolidációjában és a közösség eredményes, nyugodt fejlődésében. Éppen ezért a püspöki központoktól távolabb eső településeken, illetve az uradalmak szempontjából fontosabb helységekben a birtokosok, illetve a tiszttartók intézték nemcsak a plébánosok kiválasztását és ajánlását, hanem beiktatását is.20 5 204 Körmendy J.: Gr. Volkra i. m. 31. 205 A Tolna megyei Esterházy-birtokon, Szakcson 1729-ben Georgius Gasparics bemutatásra került (praesentatus), de nem volt egyházjogilag beiktatva (non installatus canonice). PPL Canonica Visitatio, 1729. Tolna megye, 73.
