Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
böző nyelven történő gyakorlására, a nyelvismeret gyarapításához pedig napi fél óra gyakorlást rendeltek, mivel ennek hiánya nagy problémát jelenthet az egyházmegyében.4 6 Ezzel egyértelmű célként fogalmazódott meg, hogy a plébános alkalmassá váljon helyi feladatai ellátására. Ennek köszönhetően a pécsi szemináriumban is kialakultak olyan sajátságos karakterek, amelyeket a helyi igények és innovációs törekvések hívtak életre, és munkájuk során később nagyban hozzájárultak a konszolidáció sikeréhez.4 7 A későbbi források alapján megállapíthatjuk, hogy a szeminárium nagyban segítette az egyházmegyei papság minőségi és mennyiségi változását, de ennek hatása csak Klimó György püspök (1751-1777) idejében az 1750-es években mutatkozott meg először. A konszolidáció hatalmas munkáját tehát más — elsősorban a nagyszombati és a zágrábi — papnevelő intézetekből kikerülő plébánosok végezték el. Kontinuitás és a reorganizáció kezdetei a 17. században Baranya és Tolna megyében a katolikus egyház megújulása nem volt előzmények nélküli és már jóval a visszafoglaló háborúk előtt, a 17. század első harmadában elkezdődött.4 8 Ennek okait a következőkben látjuk: egy jelentős katolikus tömb túlélte az évszázados oszmán hódítás időszakát, akik körében fennmaradt az egyházszervezet emléke.4 9 A 17. század elején közel hetven magyar katolikus falu élt a különböző protestáns felekezethez tartozó községek között, elsősorban a Mecsek belsejében, másrészt a Pécs-Szebény-Szekcső5 0 vonalon. A hódoltságon belül ez volt a legnagyobb katolikus népesség, amely szervezett pasztoráció nélkül megmaradt ősei vallásán.5 1 Második okként megemlíthetjük a térségbe irányuló délszláv migrációt, amellyel együtt érkezett a balkáni katolikus infrastruktúra, új impulzusokkal gazdagítva a katolikus vallást a térségben.5 2 A 17. századi kedvező folyamatok harmadik szegmense a katolikus egyház belső megújulása volt, amelynek révén önértelmezésének részévé vált a missziózás gondolata. Ebben kulcsszerepe volt a jezsuita rendnek, amelynek felkészült tagjai 1612-től kezdve folyamatosan jelen voltak az egyházmegyében, és alkalmazkodva a helyi körülményekhez, sike-46 „idque curandum erit ob magnam in Dioecesi lingvarum indigentiam." PPL 1747/10. fol. 2. 41 Vö. Wolfgang Reinhard: Konfession und Konfessionalisierung in Europa. In: Uő: Ausgewählte Abhandlungen i. m. 119. 48 Erre 1. Molnár Antal. Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612-1686). In: Uő: A katolikus egyház a hódolt Dunántúlon. (METEM Könyvek 44.) Bp. 2003. 11-121, különösen 31-37. 49 A 18. században összesen 53 település lakói ismerték középkori templomuk patrocíniumát, ebből 14 esetben csupán a népi emlékezet őrizte meg ezt. Tímár György: Patrocíniumok Baranya vármegyében a 18. század első évtizedeiben. In: A pécsi egyházmegye a 17-18. században i. m. 161-164. 50 Ma Dunaszekcső. 51 Molnár A.: Jezsuiták i. m. 36. 02 Erre további bőséges szakirodalommal 1. Molnár A.: Katolikus missziók i. m, továbbá Boros Gyevi László: A pécsi egyházmegye horvátjai a 17. század végéig. In: A Pécsi Egyházmegye 6chematizmusa. Szerk. Csigi Imre - Kneip István. Pécs 1981. 128-151.; Stjepan Srsan: A horvát bevándorlás és a boszniai ferencesek működése a 18. század elejéig. Baranya 6. (1990: 1-2. sz.) 152-165.
