Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123

visszavezethető okai vannak, amit jelen tanulmányban nem feladatunk részletesen kifejteni.1

5

A protestáns és katolikus viták egyfajta prekoncepciót alakítottak ki mindkét „táborban". A 18. század történetére vonatkozó bipoláris képet meghatározták a forrásokban ténylegesen nyomon követhető konfliktushelyzetek, amelyekkel mind a katolikus egyház vezetése részéről folytatott egyházpolitikai kommunikációban, mind alsó szinten, a nem katolikus közösségek, hívek panaszaiban találkozhatunk. A szélesebb körű forráskritika viszont nem mindig igazolja a rendeletekben, statútumokban megjelenő katolizációs törekvések tényleges helyi realizálódását, effektív megtörténtét a pécsi egyházmegyében.1

6

A „végrehajtásban" sokkal inkább a realitások figyelembevételét tapasztalhatjuk a régióban. Az egyes közösségeknek általában sikerült helyi szinten megteremteniük saját konszolidációjukat, és a konfrontáció kevéssé vált meghatározóvá. Ez egyrészt az újonnan érkező és új helyen kialakuló közösségek részéről megnyilvánuló igényt mutatja, amelynek során nem a korábbi állapotok rekonstruálását tűzték ki célul. Másrészt általánosságban azt láthatjuk, az állam, a vármegye és a birtokosok számára is fontosabb volt ebben a multietnikus és multikonfesszionális térségben a konszolidáció, illetve a gazdasági előnyök fenntartása a felekezeti konfliktusoknál. A szakirodalom ennek a felismerését a 18. század végére, illetve a 18-19. század fordulójára teszi,1

7

forrásaink ugyanakkor azt példázzák, hogy ezek a tendenciák a Dél-Dunántúlon már a 18. század első negyedében megindultak. A részletek mellett a végeredmény is szkepszisre intheti a történetírót, egy permanens kontrapozícióban ugyanis nem alakulhatott volna ki akkora produktivitás, mint itt a 18. században. Véleményünk szerint a konfesszionalizmussal, illetve annak elemeivel elsősorban eszközként találkozhatunk az egyházmegyében, amelynek célja leginkább a konszolidáció elérése volt.1

8 A magyar egyháztörténet-írásban a plébániahálózat működésének, és az alsópapság szerepének vizsgálata még a két világháború között sem számított divatos témának.1

9

Ez elmondható a magyar történelem összes korszakára, de 15 Vázlatos ismertetése: Gabriel Adriányi: Geschichte und Quellen der ungarischen Kirchengeschichtsschreibung. In: Festschrift für Bernhard Stasiewski. Beiträge zur ostdeutschen und osteuropäischen Kirchengeschichte. Hrsg. Gabriel Adriányi - Joseph Gottschalk. Köhl 1975. 147-169.; Bahlcke, J.: Ungarischer Episkopat i. m. 35—10. 16

Gőzsy Zoltán: Az egyháztörténet 18-19. századi forrásai a dunántúli megyei levéltárakban. In: A magyar egyháztörténet-írás forrásadottságai. Szerk. Varga Szabolcs - Vértesi Lázár. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis II.) Pécs 2006. 121-134. 17 Többek között: Hartmut Lehmann: Das Zeitalter des Absolutismus. Gottesgnadentum und Kriegsnot. Christentum und Gesellschaft. Bd. 9. Stuttgart 1980. 50-51.; Márta Fata: Einwanderung und Absiedlung der Deutschen (1686-1790). In: Deutsche Geschichte im Osten Europas. Land an der Donau. Hrsg. Günther Schödl. Berlin 1995. 130-140.; hasonló tendenciákról ír: Erich Hassinger: Wirtschaftliche Motive für religiöse Duldsamkeit in Gegenreformation. In: Gegenreformation. Hrsg. Ernst Walter Zeeden. Darmstadt 1973. 332-358. 18 Vö. Martin Hechel: Die katholische Konfessionalisierung im Spiegel des Reichskirchenrechts. In: Die katholische Konfessionalisierung i. m. 186. 19

A lokális egyháztörténetet általában a községtörténet egyik fejezeteként vizsgálják. Üdítő kivétel: Katus László: A szegvári plébánia története. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Regnum. (1994: 1-2. sz.) 149-216.; Ujabb kiadása: Ecclesia semper reformanda et renovanda. Katus László