Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
neoorganizációja ennek dacára viszonylag lassú, ugyanakkor eredményes folyamat volt. Reorganizációról beszélhetünk az állami, vármegyei és egyházmegyei struktúra újjászervezése, illetve a kontinuus települések kapcsán. Neoorganizációnak kell tartanunk ugyanakkor az itt megnyilvánuló folyamatokat vagy legalábbis azok egy részét, a 18. századra ugyanis új szereplők jelentek meg a belső migrációnak és az immigrációnak köszönhetően, így új stratégiák, új elképzelések képezték a berendezkedés elvi alapját mind a kormányzat, mind az egyház részéről. Abban a tekintetben is differenciálhatjuk ezt a kérdést, hogy az intézményi keretek kapcsán — egyházmegyék határai, joghatóság kérdése stb. — reorganizációról beszélhetünk,1 2 a hozzá kapcsolódó tartalom tekintetében viszont már új elemek jelennek meg, és a korabeli állapotokhoz, azaz az új elvárásokhoz igyekeznek igazodni.1 3 A tanulmány az „építkezés" szemszögéből vizsgálja a korszak egyháztörténetét és ennek argumentációs alapját az általunk vizsgált forrásbázis adja. Természetesen tisztában vagyunk a korszak és a régió vallási-felekezeti konfliktusaival, ezek forrásaival, szakirodalmával is. Mégis úgy gondoljuk, hogy jelen esetben a kútfők alapján kirajzolódó, folyamatos és szerves, a realitásokat figyelembe vevő fejlődést állítjuk írásunk középpontjába. A Magyarországgal foglalkozó nyugat-európai és a magyar történetírás igen gyakran összeütközések és ellenérdekeltségek sorozataként jeleníti meg napjainkig a 18. század első felének felekezeti viszonyait, egységesen az ország egész területére vonatkoztatva ezt.1 4 Ennek a historiográfiai kettősségnek egészen a 16-17. századig 12 Ezekben a kérdésekben sem beszélhetünk a középkori állapotok maradéktalan helyreállításáról. Mind a vármegyék, mind az egyházmegyék határaiban történtek kisebb-nagyobb módosulások. Ezek közül a legjelentősebb a pécsi egyházmegye Dráván túli területeinek elvesztése volt. Már a 17. század közepén a ragúzaiak által támogatott szendrői-belgrádi püspök, és a boszniai ferencesek segítette scardonai püspök között dúlt a vita a pozsegai plébániák feletti irányításért, és fel sem merült, hogy a valóban illetékes pécsi püspököt is bevonják a kérdés rendezésébe. Molnár Antal. Katolikus missziók a hódolt Magyarországon I. (1572-1647) (Humanizmus és Reformáció 26.) Bp. 2002. 219-282. A további konkrét esetekre való szakirodalom a teljesség igénye nélkül: Holub József: Adatok a Baranya és Tolna megye közt folyt határvita történetéhez. (1695-1720) In: Janus Pannonius Múzeum Evkönyve 1959. Pécs 1960. 151-163.; Uő: Az újjáépítés megindulása Tolna megyében a török kiűzése után 1686-1703-ig. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből V Szekszárd 1974. 5-125.; Béli Gábor: A vármegyei önkormányzat újjáéledése Baranya vármegyében a török kiűzése után. In: Baranyai Helytörténetírás 1987-1988. Pécs 1988. 21-50.; Gőzsy Zoltán: A pécsi egyházmegye nyugati határainak problémái a 18. század elején. In: A pécsi egyházmegye a 17-18. században. Szerk. Fedeles Tamás -Varga Szabolcs. (Seria Históriáé Dioecesis Quinqueecclesiensis I.) Pécs 2005. 134-156. 13 Hermann Egyed az egyházi szervezet helyreállításáról ír. Hermann Egyed: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae I.) München 1973. 297. 14 A kizárólagosságnak eklatáns példája Marie-Élisabeth Ducreux egy mondata, mely szerint a 18. század első felében katolikus „visszafoglalásról" beszélhetünk, amely minden tétovázást és kompromisszumot érthetően elkerült: „Man kann auch für Ungarn von einer katholischen Rückeroberung sprechen, die jegliches Zaudern und Kompromisse zu vermeiden verstand." Marie-Elisabeth Ducreux: Die Habsburgische Länder. In: Die Geschichte des Christentums. Von den Anfängen bis zur Gegenwart. 9. Das Zeitalter der Vernunft (1620/30-1750). Ed. Marc Venard. Basel-Freiburg-Wien 1998. 15-16, ill. legutóbb: Juliane Brandt: Konfessionelle Existenz in einem rechtlich abgestuften Raum und Religionsausübung als Raumerfahrung. Ungarn im späten 17. und im 18. Jahrhundert. In: Formierung des konfessionellen Raumes in Ostmitteleuropa. Hrsg. Evelin Wetter. Stuttgart 2008. 297-319, illetve monográfiaként Joachim Bahlcke: Ungarischer Episkopat und österreichische Monarchie. Von einer Partnerschaft zur Konfrontation (1686-1790). Stuttgart 2005.
