Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
gyakoribb társaskáptalani intézmények közül négyet, sőt Erla női bencés monostor elöljárója is a prelátusok közé tartozott. Lényeges különbség azonban, hogy ezeken a tartományi gyűléseken a püspököknek csak egy része jelent meg a prelátusi táblán, másik részüket a nemesség sorai között találjuk, a klérus tehát nem alkotott olyan zárt csoportot, mint a magyar országgyűlésen. A bécsújhelyi püspök például csak a jozefinista egyházmegyereform után került a prelátusok közé, mikor a püspökség központja Sankt Pölten lett.91 A német birodalmi gyűlés prelátusi táblái is főként szerzetesekből álltak, amint ezt a sváb prelátusi csoport összetétele jól mutatja. Korszakunk végén a 23 tagból álló sváb tábla bencés, ciszterci, premontrei és ágostonos kanonok elöljárókból, valamint a klarisszák női elöljáróiból állt. Itt azonban a prelátusi tábláknak az ekkorra már bevett gyakorlattá vált kuriális szavazata miatt lényegesen kisebb politikai befolyása volt a rendi gyűlésen, mint magyarországi társaiknak a pozsonyi diétákon.9 2 A morvaországi és sziléziai atyaapátok is komoly politikai szerepet töltöttek be hazájukban. A velehradi ciszterci apát például már 1379-ben elnyerte a főpapi jelvények viselésének jogát, 1477-től pedig az olmützi püspök után az első hely illette meg a morva prelátusi táblán.9 3 A sziléziai Heinrichau ciszterci apátjai pedig Münsterberg főkapitányi címét viselték a 17. és a 18. században.94 így nem csoda, ha a magyar országgyűlésen is a rendi pozícióiknak megfelelő helyet kívántak biztosítani maguknak. A 18. század elején a szerzetesközösségek Magyarországra történt visszatelepülését tehát komoly politikai küzdelmek kísérték. E küzdelmek jól mutatják, hogy még a törvényi szabályozás után több mint száz évvel is fontos változások történtek a sokszor statikusnak tartott rendi tábor összetételében. A klérus ezáltal meghatározó szereplője lett a század folyamán egyre inkább teret nyerő alsótáblának is,9 5 így politikai szerepének további vizsgálata a magyarországi rendiség fejlődésének tanulmányozása szempontjából is fontos feladat. 91 Helmuth Stradal: Die Prälaten - Grundlagen und Ausbildung der geistlichen Landstandschaft. In: Herrschaftsstruktur und Ständebildung. Beiträge zur Typologie der österreichischen Länder aus ihren mittelalterlichen Grundlagen. Bd. 3. (Sozial- und Wirtschafthistorische Studien) München 1973. 53-115. 92 Armgard von Reden-Dohna: Reichsstandschaft und Klosterherrschaft. Die schwäbischen Reichsprälaten im Zeitalter des Barock. (Institut für Europäische Geschichte Mainz, Vorträge 78.) Wiesbaden 1982. 8. 93 Handbuch der Historischen Stätten. Böhmen und Mähren i m. 653. 94 Grüger, H.: Heinrichau i. m. 146-148. 95 Vö. Szíjártó /.: Diéta i. m. 320-331.
