Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
A jezsuiták sem törődtek bele azonban egykönnyen a számukra hátrányos szabályozásba. Képviselőik, akik — mint láttuk — már 1708 és 1715 között is beadványokat szerkesztettek címzetes apátjaik és prépostjaik meghívása érdekében, később sem adták fel e törekvésüket. Az 1728-1729. évi diétán Kiris Ferenc, a pozsonyi kollégium rektora, majd utódja, Csepelényi Ferenc, valamint a pozsonyi könyvtáros, Fasching Ferenc86 a pálos generális és a pilis-pásztói apát követével szemben léptek fel praecedentia-igénnyel. Ervelésük szerint Vajay András pálos és Palik Gellért ciszterci szerzetest nem illeti meg üléshely az egyháziak tábláján, hiszen ők elöljáróik helyett jelentek meg, tehát a távollévők követei között volna a helyük. A jezsuita követek viszont a törvényi rendelkezés és a szokás alapján a jezsuiták birtokában lévő címzetes apátságok és prépostságok képviseletében érkeztek, tehát a káptalanok követei és az infulált apátok után kell helyüket elfoglalniuk, nem a távollévők követei között. Ezt még azzal is megtoldották, hogy a jezsuita rend az országban jelentősebb befolyással rendelkezik, mint a velük vitában állók.8 7 A pálos és a ciszterci követ ezután a prímáshoz fordult, védelmét kérve a jezsuiták úgymond jogtalan támadása ellen.88 Úgy tűnik, Esterházy Imre befolyása ekkor is eredményes volt, nincs nyoma ugyanis annak, hogy bármilyen döntés született volna a kérdésben, tehát az ülésrenden nem változtattak. De azt, hogy a kortársak sem voltak tisztában az alsótáblai egyháziak és az őket képviselő ugyancsak egyházi személyek közötti különbséggel, jól mutatja, hogy az apátok és prépostok követeit néha az egyháziak, néha viszont a távollévők követei között tűntették fel.8 9 Az 1764-1765. évi országgyűlésről készült egyik beszámoló pedig az ülésrendről szólva megemlíti, hogy a távollévők követei az egyháziak asztalának végén ültek, ami még inkább érzékletessé teszi e két csoport összekeveredését. Nézeteltérések a szavazásokkor következhettek be, de az időben előrehaladva, a pars sanior-eÍv alkalmazásának térnyerése következtében ez a kérdés nyilvánvalóan súlytalanná vált.90 Kitekintés a Habsburg Monarchia tartományaira A szomszédos Alsó-Ausztriában, számos magyarországi szerzetesi intézmény anyamonostorának hazájában a 18. század elején szintén megtaláljuk az apátokat és prépostokat a prelátusok között. Itt a 15. században fejlődött ki az önálló prelátusi tábla, amelyen a bencés apátok (köztük Altenburg, a bécsi skótok és Göttweig), a ciszterci elöljárók (így Heiligenkreuz és Lilienfeld), valamint a premontrei konventek apátjai (közöttük a perneggi) is helyet foglalt. Itt találunk még a német területeken korszakunkban a magyarországinál sokkal 86 Lukács L.\ Catalogus i. m. VII. 561, 619. 87 MOL N 52, Diaetae anni 1728-1729, Fase. W Nr. 60. fol. 38r^l2v. 88 Közli: Békefi Rémig: A pásztói apátság oklevéltára 1342-1812. (A zirci, pilisi, pásztói és szent-gotthárdi apátságok története V) Bp. 1902. 159-160.: Nr. LXXXIII. 89 L. Diaeta-adatbázis. 90 Szíjártó /.: Diéta i. m. 116. Az alsótábla .józanabb és előbbre való részének" (sanior et potior pars) ugyanis egyre inkább a vármegyei nemesség képviselőit tekintették. így az ügydöntő szavazásoknál az alsótábla tagjainak szavazatát nem egyforma mértékben vették számításba: nem megszámolták, hanem súlyozták (vota non numerantur sed ponderantur). Uo. 310-313.
