Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
sőtábla néhány tagja azonban tiltakozott az eljárás ellen. Végül Keresztély Ágost közbelépésével sikerült Krisztolovecznek elfoglalnia az őt megillető helyet.8 0 Krisztolovecz nem élvezhette azonban sokáig háborítatlanul friss privilégiumát, mert Karner Egyed pannonhalmi főapát elsőbbséget követelt vele szemben a főpapok között. A vita már korszakunk előtt megkezdődött, és arra vezethető vissza, hogy a tisztség egy ideig betöltetlen volt. Karner és utódai érvelését, mely a főapátok praecedentiájának elvesztését Pálffy Mátyás főapát 1646. évi magatartásából eredeztette, aki úgymond tévedésből az alsótáblára ült, és mikor figyelmeztették, már csak a pálos generális után maradt neki hely a főpapok között,8 1 a korábbi országgyűlések meghívottjainak, illetve résztvevőinek listái is közvetve megerősíteni látszanak. Itt a pannonhalmi főapátot említik elsőként, a pálos generálist pedig csak utána, méghozzá nem is a második helyen.8 2 A pálosoknak a 17. század második felében gyakorolt elsőbbségét viszont a rend kérésére Esterházy Pál nádor tanúsította. A horvát rendi gyűlés azonban, amely 1700-ban véleményezte Mallesich Gáspár pálos rendfőnök kérvényét, azt sem támogatta, hogy a mágnások előtt foglaljon helyet a felsőtáblán.83 így az 1708. évi diétán és azt követően kiélezett küzdelem folyt a pannonhalmi főapát és a pálos generális között a praecedentiáról. Az érvek és ellenérvek között történeti és egyházjogi természetűeket is találunk: a bencések elsőségüket a Szent Márton apátság, mint első magyarországi szerzetesi intézmény jelentőségével próbálták igazolni, emellett hivatkoztak a főapát nullius státuszára is. A pálosok Remete Szent Pál közösségének ősiségével (hiszen a pálos rend ősiségére nem hivatkozhattak a bencésekkel szemben), valamint azzal érveltek, hogy a pálos rend főnöke az egész szerzetesközösség elöljárója, míg a pannonhalmi főapát csak a magyarországi konventek felett rendelkezik joghatósággal. A vita először Keresztély Ágost prímás, majd Esterházy Pál nádor beavatkozására csitult el, akik a szokásjogra hivatkozva a pálosoknak adtak igazat, és Sajghó Benedek későbbi próbálkozásai is eredménytelenek maradtak.84 Fontos körülmény volt a küzdelemben, hogy Esterházy Imrét 1725-ben esztergomi érsekké nevezték ki, és a volt pálos rendfőnökkel szemben még a harcias Sajghó sem tudott eredményt felmutatni. Tehát a korábbi gyakorlaton a váradhegyfoki prépost mellett a pálosok rendfőnöke is változtatni tudott, helyesebben meg tudta védeni már korábban kivívott pozícióját a 18. század elején.8 5 80 Egyetemi Könyvtár, Budapest; Kézirattár, Ab 154, Acta paulinorum, Tom. IV fol. 35r-v. 81 Vö. Molnár Sz.: Főapátság i. m. 210-214., valamint Szíjártó /.: Diéta i. m. 416-417. 82 Guszaroua, T.: Országgyűlések i. m. 106-107 és 117. 83 Acta et articuli Dominorum Statuum et ordinum Regnorum Dalmatiae, Croatiae et Sclavoniae... Varasd, 1700. március 8.: Zakljucci hrvatskog sabora. Svezak II. 1693-1713. Pripremili: Josip Buturac et alii. Zagreb 1958. 211. 84 Németh Ambrus: A pannonhalmi főapátság története. Ötödik korszak. A magyar Szent-Benedek-Rend megerősödése és bukása az állami mindenhatósággal szemben, 1709-1802. (A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története V) Bp. 1907. 151-159. 85 Bár ezt követően többször nem jelent meg személyesen az országgyűlésen, csak követekkel képviseltette magát. Erről bővebben 1. Forgó András: A pálos rendfőnök és képviselői a XVIII. századi magyar országgyűléseken. In: Decus Solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk. Sarbak Gábor. (Rendtörténetei konferenciák 4/1.) Bp. 2007. 166-176.
