Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
prokurátora73 fordult az országgyűléshez, ismét a jezsuita címzetes apátok és prépostok személyes meghívását kérve.7 4 Az ismertetett szerzetesi törekvések fényében nem véletlen, hogy az 1715. évi diéta külön törvénycikkben (73. tc.) foglalkozik a szerzetesi elöljárók kérdésével,7 5 egyúttal pontosítva, sőt némileg megváltoztatva az 1608. évi általános rendelkezést. Eszerint a rendek a váradhegyfoki prépostnak, mivel ő egyben a magyarországi premontreiek általános helynöke is volt, a főpapok és mágnások között, tehát a felsőtáblán biztosítottak ülés- és szavazati jogot. A jezsuitáknak azonban meg kellett elégedniük azzal a szabályozással, hogy címzetes apátságaik és prépostságaik után testületileg (nomine collectivo) küldhetnek két magyar küldöttet az országgyűlésre. Az 1715. évi rendelkezés tehát felülírta a korábbi szabályozást: a váradhegyfoki prépostnak — pedig ő is csak egy infulált és birtokos prépost volt a sok közül — megengedte a felsőtáblai részvételt, a jezsuita rektorok viszont, hiába viseltek apáti, illetve préposti címet személyesen nem, csak összesen két követ útján képviseltethették magukat a diétán. Pedig apáti, préposti címet viselő világi társaik továbbra is személyesen hívattak meg az országgyűlésre. A zirci apátról a törvénycikk nem szólt, neki meg kellett elégednie az alsótáblai megjelenéssel vagy képviselettel. A gyakorlatban az utóbbi megoldás vált általánossá.7 6 Sőt, mikor Leeb Róbert szentgotthárdi apát az 1741. évi diétán, mint a magyarországi ciszterciek általános helynöke felsőtáblai megjelenési jogot kért, a rendek őt is elutasították.7 7 Az 1715. évi dekrétummal új szerzetesrendeket is befogadtak: a kamalduliakat, a trinitáriusokat és a piaristákat, „de minden szavazat és ülés nélkül". Emellett a 102. törvénycikkben azt is kimondták, hogy ezután csak uralkodói engedéllyel lehet újabb szerzetesi intézményeket alapítani.7 8 A váradhegyfoki prépostnak tehát 1715-ben — a pannonhalmi főapátra és a pálos rend főnökére hivatkozva — sikerült felsőtáblai helyet szereznie, noha láttuk, az 1608. évi rendelkezés a pannonhalmi főapátot név szerint meg sem említi, a pálos generálisnak pedig csak ülés- és szavazati jogot enged, anélkül, hogy pontosan meghatározná, az országgyűlés melyik tábláján. Természetesen e mögött a jelenség mögött is komoly viták húzódtak. Az 1708. évi országgyűlésen a frissen beiktatott rendfőnöknek, Krisztolovecz Jánosnak először azzal kellett megküzdenie, hogy egyáltalán elfogadtathassa jogát a felsőtáblai megjelenésre. A regálist ugyanis még elődje, Esterházy Imre kapta, aki nem sokkal azután a váci püspöki címet nyerte el. Ezért a rendi előírásoknak megfelelően79 leköszönt rendfőnöki tisztségéről addigi helyettese, Krisztolovecz javára. A fel-73 Lukács László: Catalogi personarum et officiorum provinciáé Austriae S. I. VI (1700-1717). Romae 1993. 443. 74 MOL N 50 Lad. R. Fasc. V Nr. 21. 75 Magyar törvénytár. (Corpus Juris Hungarici) 1657-1740. törvényczikkek. Magy. jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 498-501. 7I> Diaeta-adatbázis. 77 Szíjártó /.: Diéta i. m. 423. 78 Magyar törvénytár. 1657-1740. törvényczikkek i. m. 518-519. '9 Galla Ferenc: A pálosrend reformálása a XVII. században. (Klny. Regnum Egyháztörténeti Évkönyv 1940-41.) Bp. 1941. 68-70.
