Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
ced, egy helyen (Petén) meg is adták az okát, ugyanis itt nincs termőföld. Mindenből (mezei termények és állatok) csak kevés helyen adnak kilencedet, általában terményben adták, és nem váltották meg pénzben. 51 településen királyi vagy püspöki dézsmát adtak, ritkán váltották meg pénzben. A legtöbb helyen volt ajándék, főként természetben adták. Sokszor csak az örökös jobbágyok tartoztak vele, kevesebb helyen a szabadmenetelűek is. Gyakori, hogy a szokás szerint adózók emellett még fonni is kötelesek. A robot rendkívül változatos képet mutat a megyében, általában az örökös jobbágyoknál fordul elő a meg nem szabott robot, a szabadmenetelűek kevesebbet teljesítenek, évi 10-30 napot. A községek felében a szabadmenetelű jobbágyok pénzben váltották meg a robotot, de voltak olyan falvak is, ahol nincs eltérés a szabadmenetelű és örökös jobbágyok munkajáradéka között, valamennyien meg nem szabott robottal tartoztak. Kevés helyen fordult elő ugyan, de voltak olyan helységek is, ahol az örökös jobbágyok is megváltották pénzben robotjukat. Sokszor csak a költözés kérdésében mutatkozik különbség az örökös és szabadmenetelűek között. A szabad költözés vonatkozásában a szokás szerint adózóknak is nagyjából olyan a helyzete, mint a szóbeli alku és az urbárium alapján adózóknak. A szokás szerint adózók között 31 helységben szabadmenetelűek éltek, ebből 14 falu gróf Károlyi Antalé. Van közöttük mezőváros is. A szokás szerint csak részben szolgálók között 5 helységben szabadmenetelűek éltek. A helységek zömére a vegyes jogállású státus a jellemző: a részben szokás alapján adózók közül 22, az egészen szokás alapján adózók közül 109 helység. Ez utóbbi kategóriába tartozik Mátészalka mezőváros, ahol az örökös jobbágyok robotoltak, a szabadmenetelűek pénzben adóztak. 12 faluban örökös jobbágyok laktak, illetve 32 község szokás szerint adózó része szintén örökös, itt a kontraktus vagy szóbeli alku alapján adózók a szabadmenetelűek. Az urbárium meghatározása alapján ők is a 32 éve ugyanott élőket tartották örökös jobbágynak, szemben a jövevényekkel, akik szabadmenetelűek. Volt a megyében egy átmeneti réteg, amely felemelkedő jobbágyokból vagy elszegényedő nemesekből állt. Állami adót nem, de megyei háziadót fizettek. Jobbágytelken gazdálkodtak, a földesúrnak taksát fizettek, néha robotoltak, vagyonukkal szabadon rendelkeztek. Szatmár megyében magas a taksás nemesek aránya: „Nem lehetetlen, hogy a libertinusok után a parasztság legfelső rétegét alkotó taksások egy részét e lesüllyedő és egyben beolvadó szegény telkes, taksás nemesek alkotják."8 9 A libertinusok a birtokos nemesség és a jobbágyság között helyezkednek el: „Ezek egy része a földesúri személyes szolgálatra berendelt kuriális jobbágyok közül kerül ki, másik része pedig a jobbmódúak közül."9 0 Ezek gyakran kapnak armálist. Összegezve Szatmár megye jobbágyainak helyzetét a következőket mondhatjuk el: a piramis élén a 3 kontraktualista mezőváros áll, alatta helyezkedik el a 48 taksás, csak pénzt fizető, csekély robottal tartozó település jobbágysága, ez alatt a szóbeli alku alapján adózók, alattuk az urbárium szerint, végül a piramis legalján a szokás szerint adózó jobbágyok állnak.9 1 89 Uo. 64. 90 Uo. 64. 91 Uo. 55-65.
