Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
is adunk azonban, de nem kötelezettségből, hanem csak az uradalom iránti jószándékból." Miskolcon minden terhet 1500 forintért megváltottak, de adtak kilencedet és a püspökségnek tizedet zálogszerződésük értelmében. Diósgyőrben urbárium szerint 1100 forintért váltották meg terheiket, a szőlő után nyolcadot adtak. A többi településen, falvak lévén alacsonyabb lakosságszámmal, szintén pénzben, de kevesebb összeggel váltották meg a terhek egy részét, ám mellette némi munkát is végeztek, ez általában favágás- és hordás, és egyéb, az uradalom számára végzett munka volt. Szépen visszaadja ezt a ládháziak vallomása: „Az marhás gazda ki, ki hány napot szolgált, száma nem levén, kinek hány marhája vagyon, annyival szolgált; követ hordani, trágyát hordani, szénát hordani, jeget hordani, zsindelyt hordani, egy szóval a hova szükséges, mindenfelé hajtatott. Az gyalogok hasonlóképpen száma nélkül szolgálnak: kaszálni, irtani, kazalt rakni, tapasztani, épületet náddal kötni szorgalmaztattak, hajtattak." Hejőcsabán bevett szokás alapján adózó szabadmenetelűek éltek, 48 forint készpénzt fizettek, 3 öl fát vágtak, ezenkívül mást nem adtak. 6 helyen — szintén függetlenül a jogi státustól, illetve attól, hogy miszerint adóztak — nyolcadot adtak, Miskolcon kilencedet és tizedet, a többi helységben pénzben váltották meg a dézsmát. Parasznyán, Radostyánban, Sajóbábonyban, Sajókápolnán, Sajópetriben, Kisgyőrben, Ládházán és Varbón még a favágás mennyisége is majdnem megegyezett (108-128 öl között mozgott). Kisebb birtokosok esetén, illetve akkor, ha egy településnek több földesura is volt, sokkal változatosabb a kép az adók tekintetében.8 4 Torna megye8 5 lakosságának zöme az úrbérrendezés idején magyar volt, néhány helységben tótok laktak (Barakony, Derénk, Falucska, Szent-András). A kis vármegyének összesen 42 települése volt a 18. század második felében, 11 helységben herceg Esterházy Miklós, 9 helységben gróf Keglevich József volt a birtokos. Ezenkívül néhány birtokosnak 1-2-3 egész falva volt, a többi helységnek kettőnél több birtokosa volt. Egy mezővárosa volt a megyének (Torna), amelynek minden lakosa kontraktualista volt, ezen kívül még 5 helység jobbágyai adóztak eszerint. A többi helység szokás alapján adózott. A 6 kontraktualista helység jobbágyai pénzben adóztak, néhol kevés robotot is teljesítettek, volt, ahol csak robotoltak. 2 helységben adtak kilencedet, 1 helyen hetedet, 1 helyen ötödöt. A 6 helység fele teljesen szabadmenetelű, 3 helységben a taksások szabadmenetelűek, a többiek örökös jobbágyok. Torna mezőváros lakóinak nagy része pénzben adózó szabadmenetelű zsellér volt, de a külön utcában élő, robotoló jobbágyok örökösek és ajándékkal, kilenceddel tartoznak. A helységek zöme usus szerint adózott. Általában volt taksa vagy census, a községek 1/4 része adott ajándékot, de megválthatták pénzben. Ezen helységek több mint 50%-a adott kilencedet a termények után természetben, az állatok után pénzben. Szádellő nem adott kilencedet, mert magas taksát fizetett. 84 Tóth P: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod megye. i. m. 205, 207, 154, 225, 91, 246, 53, 264, 214-216, 236-238, 254, 145, 130. 85 Lukács Zs.\ A szerződéses jobbágyok helyzete i. m. 75-77. és Rémiás T.: Torna vármegye i. m. 113-195.
