Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
ezek nagyrészt kontraktus vagy usus után adóztak, elmondható, hogy az úrbérrendezést megelőzően a zalai jobbágyok helyzete elviselhető volt; legalábbis a paraszti vallomásokban ritkán panaszkodtak, hogy terheik elviselhetetlenek. Simonffy Emil alsólendvai-lenti uradalomra vonatkozó kutatásai is azt bizonyítják, hogy az úrbérrendezéskor megállapított jobbágyi terhek emelkedtek a rendezés előtti időszakhoz viszonyítva.82 Simonffy megállapítása a megye egészére is igaz, kivéve az Althann család által uralt muraközi uradalmat.83 Zala megyében a herceg Esterházy és az Althann család példáján vizsgálom meg az alábbiakban, hogy miként alakult a jobbágyok jogállása és ezzel összefüggésben földesúri terhei. Herceg Esterházy Miklós volt az úrbérrendezés idején a megye egyik legnagyobb birtokosa. A megye hat járásából négyben (szántói, tapolcai, egerszegi, lövői) voltak birtokai. A több mint 80 helységben kb. fele-fele arányban éltek szabadmenetelű és örökös jobbágyok, a legtöbb örökös jobbágy a lövői járás helységeiben élt. Mindössze két helyen találtam az egységes, 1767 utáni urbárium előtt példát az urbárium szerint történő adózásra. Az egyik ilyen helységben (Csobánc és Diszely - tapolcai járás) vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok, robotoltak és készpénzt, vagyis árendát is fizettek, az irtásföldek után kilencedet adtak (egészhelyes jobbágy esztendőnként 1 forint készpénzt fizetett, heti egy nap igásrobotot teljesített, a zsellérek gyalog négy napot robotoltak, és 1 forint helypénzt fizettek). A másik helységben, ahol volt urbárium (Egyeduta - egerszegi járás), szintén robotoltak és készpénzt is fizettek a jobbágyok, de kilenceddel nem szolgáltak. A többi helységben kontraktus (20 helység) és szokás (62 helység) szerint adóztak. Minden kontraktus alapján adózó helység lakosai szabadmenetelűek voltak, egy kivételével, ahol vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok. A 20 kontraktusos helység felében csak árendázó parasztokat találunk, két helységben csak robottal szolgáltak, míg nyolcban egyaránt fizettek készpénzt és teljesítettek munkajáradékot. A szokás alapján adózó helységekben élő jobbágyok háromnegyed része örökös jobbágy volt, egynegyede szabadmenetelű, a helységek töredékében volt megtalálható egyidejűleg az örökös és szabadmenetelű kategória. Ezen szokás után adózó helységek közül csupán egyben fordult elő, hogy a jobbágyok csak robotszolgálattal tartoztak földesuruknak. 11 helységben csak készpénzt fizettek, míg az összes többi helyen együttesen szerepelt a két adózási forma. Ezen Esterházy birtokok 90%-ában a jobbágyok nem adtak kilencedet, ahol létezett a kilenced-adás, ott mindig az irtásföldek után, illetve egy helyen a föld fele után szolgálták ezt az adót. Összesen 12 helyen fordult elő a kilenced-adás, ebből három helységben vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok, két helységben szokás szerint adóztak, míg egy helyen urbárium alapján, emellett mindhárom helységben egyaránt előfordult a munkajáradék és készpénz-fizetés. Hat helyen sza-82 Simonffy Emil: A Mária Terézia-féle úrbérrendezés az alsólendvai-lenti Esterházy-uradalomban. In: Parasztság és magyarság. Tanulmányok Szabó István történetíró születésének 80. évfordulója tiszteletére. Szerk. Rácz István. Debrecen 1989. 39. s:i A muraközi uradalom úrbérrendezéséről 1. Horváth Zita: Úrbérrendezés a muraközi uradalomban. In: Tanulmányok az egyetemes és magyar történelem köréből. V Szerk. Czövek István. Nyíregyháza 2006. 45-62.
