Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063

kös jobbágyok, kontraktus és szokás szerint történő adózással. Az örökös jobbágyok 85%-a szokás alapján adózott, 15%-uk kontraktus és urbárium alapján. A szabadmenetelű jobbágyok több mint a fele kontraktus, valamivel kevesebb, mint 50 százalékuk bevett szokás alapján adózott, mindössze egy helyen adóztak urbárium szerint (Szentiván). A vegyes kötöttségű jobbágyok kicsit több mint a fele bevett szokás, valamivel kevesebb, mint a fele kontraktus szerint adózott, kb. 10%-a urbárium alapján. Szinte minden településen — függetlenül a jobbágyok jogi státusától és adózásuk módjától — teljesítettek robotmunkát és készpénzt is fizettek, legjellemzőbb a kilenced hiánya. Ahol adtak, ott is főként irtásföldek vagy puszták után adták. Előfordult az is, hogy a szabadmenetelű jobbágyok kontraktusuk értelmében vagy bevett szokás alapján csak robotoltak és nem fizettek semmit (pl. Alsócsány, Kistilaj, Hegyesd, Szentmihályfa). Csupán készpénzben történő adózás elsősorban a kontraktualista jobbágyoknál voltjellemző, de előfordult a szabadmenetelű, szokás alapján adózó jobbágyok esetében is, elvétve akad csak készpénzzel adózó örökös jobbágy is, például Bakónak faluban. Mindössze 20 helységben adóztak az úrbérrendezést megelőzően urbárium alapján, ebből 12 helyen vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok, 10 helyen örökös és 1 helyen szabadmenetelű jobbágyok. Mindenütt robotoltak és a legtöbb helyen készpénzt is fizettek, többnyire nem adtak ajándékot és kilencedet, ahol mégis adtak, ott is csak az irtásföldek után (pl. Gelse, Pölöske, Csobánc és Diszely, Tóthszerdahely). Érdekes módon a szabadmenetelű jobbágyok által lakott Szentivánon nem fizettek semmi készpénzt, csak munkajáradékot teljesítettek. Néhány településen urbárium és kontraktus (Csatár, Paloznak, Monostorapáti, Senkovecz) szabta meg a jobbágyok adóit. Csatáron és Monostorapátiban vegyes kötöttségű jobbágyok éltek, akik robotoltak és Csatáron készpénzt is fizettek. Paloznakon és Senkoveczen robotoló örökös jobbágyok éltek, kilencedet és ajándékot sehol sem adtak. Néhány településen előfordult a kontraktus és szokás szerinti adózás is, örökös, szabadmenetelű jobbágyok is adóztak így. Általában robot és készpénz formájában rótták le adójukat, de volt, ahol készpénzben váltották meg a terheket (pl. Lovas), és volt, ahol csak robotoltak (pl. Boldogfa). A leggyakoribb a bevett szokás alapján történő adózás volt, de sok településen adóztak kontraktus szerint is. A kilenced-adás szinte az egész megyében csak az úrbérrendezés után jelent meg. A jobbágyok adózása sokszínű volt a megyében, sokszor egy településen belül, ahol több földesúr is birtokolt, más és más volt a jobbágyok adózása, de akkor is lehettek jelentős eltérések, ha több helységben ugyanaz volt a birtokos. Ez a sokszínűség a megye minden járásában jellemző volt, mindössze néhány nagybirtokos, mint például az Althann és Csáky család birtokain mutatható ki viszonylagos egység a jobbágyi szolgáltatásokban és jogállásban. Ennek hátterében az áll, hogy e birtokok összefüggő uradalmak voltak már a 15. században is, és a hódoltság időszakában sem változott igazán a lakosság etnikai, felekezeti jellege, illetve társadalmi összetétele. A történetírás egységes álláspontja szerint a kontraktusos adózási forma kedvezőbb az urbárium vagy usus szerinti adózásnál. Mivel Zala megyében a szabadmenetelű colonusok száma meghaladta az örökös jobbágyok számát, és