Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
Zászlóalj Alakulási helye Toborzóhelyei A toborzási körzethez tartozó megyék A hadfogadásban részt vevő sorezred 9. honvédzászlóalj Kassa Miskolc Abaúj, Zemplén, Gömör, Torna, Borsod, Ung, Sáros, Szepes 34. (Porosz herceg) gyalogezred 10. honvédzászlóalj Debrecen Nagykároly, Nagykálló Máramaros, Bereg, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Hajdú kerület 39. (Dom Miguel) gyalogezred A helyi újoncok tehát főként a 10. honvédzászlóaljba kerültek, kisebb részükjutott csak a 9. honvédzászlóaljba. Bereg megyéből mintegy 60 fő jelentkezett, de — vélhetően alkalmatlanság miatt — csak 31 főt fogadtak fel Nagykállóban.8 5 Máramaros (amely elérte, hogy újoncait Szigeten avathassa be8 6 ), valamint Ugocsa megye Nagykárolyba küldte honvédéit. Létszámuk nem ismert.8 7 A zászlóalj részére önkéntesen felajánlott természetbeni anyagokat, mint bőr, vászon, posztó stb. minden törvényhatóságnak Debrecenbe kellett küldeni a zászlóaljparancsnokságra. Mindhárom megyében jellemzően a vagyonos és értelmiségi rétegekből kerültek ki a honvédnek állók. A 10. honvédzászlóalj létszáma telt be a pestiek után a leghamarabb, már június 10-11-én. Nem volt ilyen sikeres a 9. honvédzászlóalj toborzása. A zászlóalj augusztus eleji útnak indításakor még nem volt meg az 1000 fős létszám, így Debrecenben újra kezdték a toborzást, hogy a Délvidékre vonuló 9. zászlóaljból még hiányzó mintegy 300 főt innen pótolják. Az Ung megyei újoncok (130 fő8 8 ) még Kassán csatlakoztak az alakuló zászlóaljhoz. 1848. július végén - augusztus elején mindkét zászlóaljat a Délvidékre vezényelték, ahol a szerb felkelők elleni harcokban vettek részt.8 9 Az új honvédzászlóaljak megalakítása még be sem fejeződött, amikor 1848. augusztus 13-án Batthyány miniszterelnök egy újabb rendeletben fordult a törvényhatóságokhoz. Ebben utasítást adott az önkéntes mozgó nemzetőrség szervezésére. Ennek célja az volt, hogy az 1848. évi XXII. törvénycikk értelmében felállított hagyományos nemzetőrség kiváltására, megsegítésére a törvényhatóságok olyan új nemzetőregységeket szervezzenek, amelyek szervezettségük, felhasználhatóságuk tekintetében már jobban hasonlítanak a honvédzászlóaljakra. Ezekbe az alakulatokba önkénteseket kellett toborozni, akik a háború idejére, vagy ameddig a kormány szükségesnek látja, vállalják a szolgálatot. Felszerelésük, kiképzésük a törvényhatóságok feladata volt. Illetményük a honvédekével volt azonos és a honvédség fegyelmi szabályai vonatkoztak rájuk. A mi-85 A Budapesti Híradó szerint 240 önkéntesre lehetett számítani Bereg megyéből, a Nemzeti című lap pedig 100 megyei önkéntesről tud. Budapesti Híradó (857.) 1848. jún. 8. 546., Nemzeti (30.) 1848. jún. 15. 116. 86 MOL ONőHt, Közösen kezelt általános iratok (H 92) 1848: 872. 87 A Nemzeti tudósítása szerint június 4-én 43 önkéntes indult útnak Viskről (Máramaros megye), de közülük 40 visszafordult. A Budapesti Híradó 100 önkéntesről tudósít ugyancsak ebből a megyéből. Nemzeti (30.) 1848. jún. 15. 116., Budapesti Híradó (864.) 1848. jún. 17. 574. 88 Közlöny, Hivatalos lap. (56.) 1848. aug. 4. 262. 89 Urbán A.: A nemzetőrség i. m. 257-258., Urbán Aladár-. Honvédtoborzás a Tiszántúlon 1848 nyarán. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam 2. (1955: 3^4. sz.) 139-140., Hoffmann Arnold: Az 1848-49-iki vörös-sapkás 9-ik honvédzászlóalj története. Kassa, 1906. 13-15., Hermann Róbert: A 10. honvédzászlóalj története. In: Szabolcsi honvédek a szabadságharcban (1848-1849). Szerk. Bene János. Nyíregyháza, 1998. 38-42., valamint Szabolcs vármegye 1848/1849-ben. Vál. és szerk. László Géza. Nyíregyháza, 2000. 143-144.
