Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
örökös jobbágyokéval való összevetésével legrészletesebben — amint már említettem — Varga János,4 3 korábban pedig Lukács Zsófi^4 foglalkozott. Paraszti társadalom 18. században a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig Magyarországon a II. József által 1784-ben elrendelt, majd 1787-ben megújított első népszámlálásig a lakosság teljes egészéről nincsenek megbízható adataink. A különböző adóösszeírások csak az adózó népet vették számba, az adómentességet élvező nemesség eleve kimaradt ezekből az összeírásokból, de a nemességen kívüli népesség egészét sem fedték le egészen. A II. József-féle népszámlálás már elfogadható hibahatáron belül állapította meg Magyarország lakóinak számát. E szerint a tényleges népesség 1787-ben 8.555.832 fő volt.45 A népszámlálás forrásai nem teszik lehetővé, hogy a társadalom rétegződését pontosan megtudhassuk, de a becsült adatok alapján megállapítható, hogy a paraszti társadalom a népesség több mint 90 %-át tette ki. A 18. század elején a lakosság összlétszáma — amelyet az 1715-1720. évi adóösszeírás adataiból tudunk megbecsülni — kevesebb, mint a fele volt a II. József korinak, de a társadalmi rétegződés aránya hasonló volt. (Az 1715-1720. évi adóösszeírás alapján Acsády Ignác 2.582.000-re, Szabó István 3-3,5 millióra, Wellmann Imre 4-4,5 millióra, Kováts Zoltán 5-5,5 millióra tette az ország lakosságának ekkori számát.46 ) A későbbi lélekösszeírások (conscriptio animarum) 1770 és 1782 között már a lakosságszám növekedését mutatják, azonban a parasztság aránya ekkor is 90% fölöttire tehető. A 18. század elejétől a század végéig a lakosságszám tehát több mint a duplájára emelkedett. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békekötést (1711) követően régóta várt béke lett az országban, a Habsburg Monarchia háborúi (törökellenes háborúk, örökösödési háború és hétéves háború) nem az ország területén zajlottak, ez kedvezett a természetes szaporodásnak, másrészt a spontán és tervezett betelepülések, illetve betelepítések hatására külföldről, főként az örökös tartományokból érkeztek lakosok, akik növelték az ország népességét, ugyanakkor jelentős mértékben módosították az ország etnikai összetételét.4 7 Míg a 18. század elején az ország lakosságának 40-50%-a magyar volt, addig a század második felében 40% alatt maradt. A betelepítések megváltoztatták a lakosság etnikai összetételét, azonban a társadalmi struktúrát nem alakították át, ugyanis mind az önkéntes bevándorlók, mind az uralkodó vagy a földesurak által betelepítettek nagy része a paraszti társadalom számát gyarapították. A volt hódoltsági területekre 43 Varga J.\ Jobbágyrendszer a magyarországi i. m. 44 Lukács Zsófia: A szerződéses jobbágyok helyzete hazánkban a XVIII. század folyamán a Mária Terézia-féle úrbérrendezésig. Bp. 1937. 45 Danyi Dezső - Dávid Zoltán: Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Bp. 1960. 28. 46 Ifj. Barta J.: Magyarország mezőgazdaságának regenerálódása i. m. 38. 47 „Véleményünk szerint a mai magyarországi (és tágabb értelemben az egész kárpát-medencei) település- és városhálózat, felekezeti és etnokulturális szerkezet, s ezekkel összefüggésben a gazdasági és politikai struktúra közvetlen gyökerei nem annyira a honfoglalás korában, mint inkább a 17-18. század nagy változásaiban keresendők." Faragó Tamás: A paraszti társadalom morfológiai leírása. In: Magyar Néprajz. Főszerk. Paládi-Kovács Attila. VIII. Társadalom. Bp. 2000. 394.
