Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
István szintén írt az örökös jobbágyság koráról, annak okaként említve az 1514. évi parasztfelkelést és következményeit, az új nagybirtokos-üzem kifejlődését, a nemesi vármegye önkormányzó hatalmának kibontakozását,3 2 és a török-magyar háborúk okozta vérveszteséget és anyagi romlást. Az örökös jobbágyság legnagyobb tehertételének a földesúri majorságok elterjedését és az emiatt egyre növekedő robotterheket tartotta.3 3 Szabó értelmezte is az örökös jobbágy fogalmát: „Örökös volt a jobbágy s ez nem csak azt jelentette, hogy a jobbágy, aki éppen a telkében ült, nem távozhatott el telkéről, hanem azt is, hogy az úri hatalom igényt tartott a jobbágytelek leendő örökösére, a jobbágy fiára is."34 A 16-17. századot Szabó István általában is a hanyatlás, a romló jobbágysors, az elszegényedés és telekaprózódás időszakának tartotta. Ellentétben ugyanakkor a marxista történetírás egyoldalú parasztság-képével, Szabó már azt is jelezte, hogy a robotterhek tekintetében is jelentős különbségek voltak az ország különböző részei között,3 5 valamint azt is rögzítette, hogy az örökös jobbágyság korában is volt lehetőség a jobbágysors javítására, amelynek eszköze a szökéstől kezdve a jobbágy nemesítéséig terjedt, mint ahogy a jobbágyság rétegei közötti különbségeket is kimutatta. Szabó a 18. századról szólva írt a betelepítésekről és ennek hatásaként a pénzben adózó, szabad költözési joggal rendelkező, szerződéses (kontraktualista) jobbágyi kategóriáról. A kontraktualista jobbágyok elterjedése a volt hódoltsági területen volt a legnagyobb, de általában is elmondható, hogy „a szerződéses jobbágyok száma a XVIII. század közepe táján igen jelentékeny volt. Az úrbérrendezés előtt Tolna megye 101 helysége közül 57 egészben, Pest megyében 185 közül 92 egészben vagy részben, Sopron megyében 202 helység közül 36 egészben, 11 részben szerződéses viszonyban volt földesurával. Abaúj megye 209 helysége közül már csak 11 volt egészben s 24 részben, Szatmár megye 247 helysége közül egészben csak 3 mezőváros és részben 48 község, Torna megye 42 helysége közül pedig csak Torna mezőváros egyedül volt szerződéses. A kép tarkaságára jellemző azonban, hogy a Tornával szomszédos Gömörben az úrbérrendezés idejére az egész vármegyében általános lett a szerződés."36 A 18. században, az örökös jobbágyság harmadik századában tehát a jobbágyság egy része szabadmenetelű kontraktualista, árendás vagy taxás volt, amely változásokat a század eleji törvények is rögzítették (1715, 1723) - miként Szabó ezt is bemutatta. A szabadmenetelűség azonban gyakran az úrbérrendezés idejére már elenyészett, a régebben ott lakó jobbágyok utódai sokszor hereditáriusnak, azaz örökös jobbágynak számítottak.37 A terhek tekintetében azonban még mindig voltak különbségek az örökös jobbágyok és a szabadmenetelűek között, az adókat pedig vagy urbárium, vagy szerződés (kontraktus), vagy szokás (usus) szabta meg. 32 Itt utalt az 1608. évi jobbágybúcsúztató törvényre, amely vármegyei hatáskörbe utalta a jobbágyok költözésének engedélyezését. A jobbágybúcsúztató törvény rossz fordításából eredő félremagyarázásokat bizonyította: Varga J.\ Jobbágyrendszer a magyarországi i. m. 33 Szabó I.: A magyar parasztság i. m. 35. 34 Uo. 41. 35 Uo. 38. 36 Uo. 49. 37 Uo. 519.
