Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
bizottmány június 26-27-i ülésén. Ajánlatát elfogadták és mintakaszák készítéséről intézkedtek.8 0 Az újonnan megalakult nemzetőr alakulatok kiképzésére a kormánynak, illetve a törvényhatóságoknak kiképzőkről kellett gondoskodniuk. Erre a feladatra általában a helyben élő már kiszolgált altisztek, vagy a helyszínen állomásozó es. kir. alakulatok tisztjei, altisztjei közül fogadtak fel embereket. Bereg megyében például az ott állomásozó cs. kir. sorkatonaság, a 9. (Hartmann) gyalogezred katonái is részt vettek a nemzetőrség kiképezésében. Feladatuknak nem szívesen tettek eleget, hiszen a polgárokból verbuvált, kellő felszereléssel nem, vagy alig rendelkező nemzetőr századokat nem tekintették valódi katonai alakulatnak, lenézték őket. A nemzetőrök pedig szintén kelletlenül vették tudomásul, hogy kiképzőik a még mindig itt állomásozó, idegen nemzetiségű császári-királyi gyalogosokból kerülnek ki. Ebből következett, hogy komoly ellenszenv alakult ki a két fél között, ami olykor verekedéshez is vezetett. Ez történt június 18-án Munkácson a sorgyalogosok és a nemzetőrök között.81 A törvény szerint helyben, vagy szükség esetén más törvényhatóságokban bevethető nemzetőr egységek hamarosan a délvidéki szerb nemzeti mozgalom fegyveres felkelőivel találták szemben magukat. A kormány által — kényszerűségből — a sorkatonaság mellett rendszeres váltásokban a veszélyeztetett területekre vezényelt nemzetőregységek azonban nem voltak alkalmasak az egyre inkább polgárháborúvá fajuló szerb konfliktus, és a háborúval fenyegető horvát helyzet hatékony kezelésére.8 2 A kormány lépéseket tett a magyarországi sorozású, de külföldön állomásozó cs. kir. sorezredek hazarendelésére is. Ez azonban nem volt elegendő. Az önálló, a magyar minisztériumnak engedelmeskedő reguláris haderő megteremtésének első lépéseként, Batthyány miniszterelnök 1848. május 16-án utasítást adott egy 10 000 főből álló önkéntes sereg kiállítására. Ez az erő 10 új — később egységesen honvédnak nevezett — zászlóaljat és egy tüzérütegetjelentett. Az új alakulatok szervezése a Nemzetőrségi Haditanács feladata lett. A négy vármegye újoncait a toborzókörzetek elosztása szerint a 9. és 10. zászlóaljak toborzóhelyeire volt köteles elküldeni. Bereg megye azonban a részletes toborzási utasítás megérkeztéig a fővárosba küldte újoncait, mintegy 200 főt (közülük csak 56 fő volt alkalmas). Ennek következtében a két Pesten alakult zászlóaljba (1. és 2. honvédzászlóalj) is jutottak helyi honvédek.8 3 A 9. és 10. honvédzászlóalj toborzási körzetei is több megyére terjedtek ki:8 4 80 Urbán Aladár-. Utasítások és tervezetek az 1848-as nemzetőrség szervezésére. Hadtörténelmi Közlemények, Új folyam 3. (1956: 3-4. sz.) 333-349., Bagu B. - Szakáll M.\ A szabadságharc i. m. 22-29., Barcy Zoltán - Somogyi Győző: A szabadságharc hadserege. 1848/49 katonai szervezete, egyenruhái és fegyverzete. H. n. [Bp.] 1986. 72., Jelenkor (70.) 1848. jún. 15. 287., Nemzeti (23.) 1848. jún. 6. 87., MOL Máramaros megye iratai (H 124) 1. d. Várady József szolgabíró iratai 133., ONőHt, Közösen kezelt általános iratok (H 92) 1848: 2600. 81 Lehoczky Tivadar-. Beregmegye és a munkácsi vár 1848-49-ben. Munkács, 1899. 25. 82 Északkelet-Magyarországról nem vezényeltek nemzetőregységeket a Délvidékre. 83 Urbán A. : A nemzetőrség i. m. 241. és 275. és Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai. Vál., jegyz. Urbán Aladár. I—II. Bp. 1999. I. 668. 84 Urbán A.: A nemzetőrség i. m. 395. alapján.
