Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
közép-európai Habsburg Monarchiának a törökellenes harcát Európa nagy része mindvégig központi kérdésként kezelte,18 1 a keleti Habsburgok és a német-római császár önmagában is elég erősek volt ahhoz, hogy irányítsák a nyugati közép- és nagyhatalmakat.18 2 A magyar történetírás kevés esetben vezeti le a közép-európai Habsburg Monarchia történetét mint a nyugat- és dél-európai (a Rajnán és az Alpokon túli) történelem által nem csekély mértékben meghatározottat. A Magyar Királyságtól nyugatra elhelyezkedő nagy európai hatalmak sorában, ha el is ismerte Franciaország vagy Spanyolország nagyobb erejét, Bécset velük közel vagy teljes mértékben egyenrangúnak tette meg. Ez az Európa-kép nagyrészt megalapozott: a Habsburgok több évszázados küzdelme a Valois-kkal, majd a Bourbonokkal; a tény, hogy mind Eszak-Itália, mind Németalföld jelentős része a korszakban jogilag a Német-római Császárság része volt; a tény, hogy a hatalmas nyugat-keleti és észak-déli kiterjedésű Német-római Birodalom a korabeli keresztény Európa földrajzi centrumában feküdt, mind-mind ezt erősíti. Az angol, francia, spanyol, itáliai hatások is természetszerűleg legtöbbször a Német-római Császárságon keresztül érték el a Magyar Királyságot és általában a Kárpát-medencét, az európai nagyhatalmak pedig befolyásszerzésre és egymás közötti konfliktusaik rendezésére használták a Birodalom területét. Az Oszmánokkal a Kárpát-medence területén több évszázados küzdelmet folytató Habsburg Monarchia európai nagyhatalmi szerepét feltételező, a Császárságot gyakran az európai politika középpontjává tevő kép mint historiográfiai keret jól képes magyarázni a Magyar Királyság történeti fejlődését. Mindezek mellett azonban figyelembe lehet és véleményünk szerint szükséges is venni, hogy a Német-római Császárság államai már a vesztfáliai békét megelőző egy évszázadban is jelentős mértékben szuverének voltak, így egységes császársági érdekérvényesítés csak igen korlátozott mértékben létezett. A korabeli keresztény Európa lakosságának fele a Rajnán és az Alpokon túl (Angliában, Franciaországban, a Pireneusi-félszigeten és Itáliában) élt. A nagy történelmi régiók közül (a 19-20. századdal ellentétben) ekkor Germania területe a gazdaságilag fejletlenebbek közé tartozott, és a felfedezések és a gyarmatosítás korában a Császárság államainak rendkívül korlátozott lehetőségük volt a világtengerre való kijutásra, a világkereskedelembe és a tengeri hadviselésbe való közvetlen bekapcsolódásra. Végül alaposabb vizsgálat és elemezés alá kell venni az Ausztriai Ház két ága közötti erőviszonyokat, a két Habsburg-államkonglomerátum uralkodói közötti érdekellentéteket, gyakran gyökeresen eltérő 181 [A tizenöt éves háború korában] „Ellenben gondolkodó államférfiak, igy Zamolyszki János lengyel kanczellár, már ez időben észrevették a török hatalom elgyöngülését, s lehetőnek tartották megtörését, ha Európa uralkodói nem egymást marczangolják, hanem a császárt támogatják. De a császári diplomatia nem tudta a hatalmakat szövetségre bírni..." A Magyar Nemzet Története. I-XVIII. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. é. n. X. 12. [Kiemelés tőlem - M. T.] 182 [A cseh felkelés után] „... a császárnak sikerült a spanyolokat Alsó-Pfalz, a bajor herceget pedig a Pfalzi Választófejedelemség odaígérésével Frigyes németországi tartományaira uszítani, a háborút a Német Birodalomra kiterjeszteni, s a Protestáns Uniót otthon lekötni." Magyarország története i. m. 1. 819. [Kiemelés tőlem - M. T.]
