Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
külpolitikai irányvonalukat és császárságbeli prioritásaikat. A fentiek alapján kétséges, hogy a közép-európai Habsburg Monarchia (gazdasági, katonai, politikai erejénél fogva) európai nagyhatalom lett volna a 16-17. században.18 3 Elsősorban ez utóbbi szempontok figyelembevételéből adódik, hogy az értelmezési keret, amelyet a magyar historiográfia számos munkája alkalmazott a magyar történeti fejlődésnek az európaiban való elhelyezésére, az Alpokon túl és a Rajnán túl meggyengül, a Mediterrán-tenger és az Atlanti-óceán partján pedig szinte teljesen érvényét veszítheti. Kiigazításra szorul az a közép-európai szemléletű kép, amely a harmincéves háború kitörését, a cseh felkelés leverését és a háborús eseményeket mindenekelőtt a közép-európai hatalmi viszonyokból vezeti le. Emellett árnyalásra szorul az a nézet is, amely az Oszmán Birodalom és a keresztény Európa közötti harc legfontosabb frontvonalának tekinti a Kárpát-medencét a 17. században, és az is, amely szerint a 17. században a Habsburg-ellenes európai államok külpolitikája meghatározó részben Bécs ellen és a Német-római Császárság központi területei felé irányult. A magyar historiográfia kettőscsillag-rendszerében gyakran a Német-római Császárság mint központ körül keringenek az egyes bolygók, az európai nagyhatalmak (Bécs, Stockholm, Párizs, Madrid, Róma) politikája. Egyes esetekben ez a modell elégtelennek bizonyul. A központi csillagot nyugatabbra, az Atlanti-óceán partjának közelébe, a legerősebb dinasztikus államokat, a holland Egyesült Tartományokat és Angliát tömörítő Madrid-Párizs-Hága-London tengelyre kell eltolni, mely új központhoz képest Közép-Európa államaiból (és magából a Német-római Császárságból is) bolygók lesznek. A Magyar Királyság és osztrák Habsburgok történetének számos európai jelentőségű eseménye kizárólag akkor érthető meg, ha a történetírás az eddig gondoltnál jelentősebb függőséget tételez fel a nyugati tengely országaiban, így a Spanyolországban is zajló folyamatoktól. Ezekben az esetekben feltétlenül szükségessé válik — miként ezt már több mint egy évszázada Fraknói Vilmos is szorgalmazta — egyfajta kis kopernikuszi fordulat elvégzése.18 4 A központ elmozdításával például a tizenöt éves háború története nagyobb összhangba hozható a nyugati 183 Számos kutató, köztük Jean Bérenger, Erich Zöllner és Friedrich Edelmayer az „Ausztria nagyhatalommá válik" szófordulattal jellemzik a 17. és a 18. század fordulóját. Magunk — az 54. jegyzetben írtak és a két Habsburg-államkonglomerátum közötti hatalmi erőviszony aránytalansága miatt — a 16-17. századra vonatkozóan nem javasoljuk, sőt kifejezetten hibásnak tartjuk az Ausztriai Ház osztrák ágának a „Habsburg Birodalom" szókapcsolattal való leírását (vö. nemrég hasonlóan vélekedett Pálffy G.\ A Magyar Királyság i. m. 1080.). Megemlítendő, hogy ebben a két évszázadban a nemzeti történetírások és a szakdiszciplinák tucatnyi birodalomról tudnak Európában vagy európai magterülettel: Spanyol Birodalom, Holland Birodalom, Portugál Birodalom, az (első) „Brit" Birodalom, Svéd Birodalom, Velencei Birodalom, Oszmán Birodalom, de (birodalomelméleti megfontolások miatt) Franciaország és egyes kelet-európai államok esetében is joggal alkalmazható ez a fogalom. Végül ismételten szükséges hangsúlyozni, hogy a Habsburg szót a korban nem használták a dinasztia államainak megnevezésére. 184 Vö. „...állítani merem, hogy hazánk történetét a Habsburg-házból származó királyaink alatt, teljesen csak akkor fogjuk ismerni, ha majd Simancas [a spanyol állami levéltár] ez irányban átkutatva leend. A bécsi udvar magyarországi politikájának titkos rugóira és belső alakulásaira innen nagyobb világosság lesz deríthető, mint Bécs levéltáraiból ..." Fraknói Vilmos: Tanulmányaim Spanyolország állami levéltárában. Századok 3. (1869) 152.
