Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
Az Ausztriai Ház, a Spanyol Monarchia és a Magyar Királyság: egy nézőpontváltás lehetősége A II. Fülöp-kori Spanyolországot láttatták már európai „látszat-nagyhatalomnak"175 és „befulladt gazdaságú, állandóan az államcsőd szélén tántorgó országnak" is.17 6 A Katolikus Király jelent meg mint német-római király,17 7 a spanyol Habsburgok pedig mint a (német-római császár hatalmával azonosított) „Osztrák Ház" szövetségesei.17 8 A Kárpát-medence számos alkalommal mint két évszázadon keresztül két világbirodalom határán lévő terület jelent meg a történeti összefoglaló munkákban. Ezek a pontatlannak nevezhető vagy több esetben cáfolható állítások, historiográfiai tévedések a fent bemutatott okokkal nagyrészt magyarázhatók. Azok tartós fennmaradásának eredete azonban máshol keresendő. A magyar történetírás képe a 16-17. századi Európáról, és a modell, amelyet alkalmaz a történeti események leírásakor, az elmúlt évszázadban (csillagászati példával élve) több esetben kettőscsillag-rendszerűvé vált, amelynek érvényességét korabeli források is egyértelműen erősítik.17 9 A két csillaggá az Oszmán Birodalom (és annak központja, Konstantinápoly) és egy, a Kárpát-medencétől nyugatra fekvő, gyakran egységesnek feltételezett világbirodalom (melynek magyarországi használatában összemosódnak a mai értelemben vett világbirodalom, a Német-római Birodalom, a monarchia universalis és a keresztény államok összességének, az universitas christianának egymással rokon értelmű, de valójában rendkívül eltérő jelentésű fogalmai) vált, utóbbinak ugyanakkor nem lett egyértelmű központja, részben azért, mert maga Bécs is ennek a feltételezett világbirodalomnak a keleti határán feküdt. A magyar historiográfia kettőscsillag-rendszerében bizonyos értelemben a Német-római Császárság került a keresztény Európa (és alkalmanként a világbirodalom) középpontjába. E modell szerint a Szent Római Birodalom felé irányult a nagyhatalmak Európa-politikája,18 0 a Német-római Császárságnak és a 175 Gonda I. - Niederhauser E.: A Habsburgok i. m. 52. 176 Szakály Ferenc: Virágkor és hanyatlás 1440-1711. Bp. é. n. 143. 177 A (három) vesztfáliai béke közül a (svédek és a császár közötti) osnabrücki egyik cikkelyében felsorolták a két hatalom „szövetségeseit" (foederati et adhaerentes). A svédeké mellett első helyen természetesen a „legkeresztényibb" (azaz a francia) király, a császár mellett pedig a „katolikus" (azaz a spanyol) király jelent meg. A Katolikus Királyt Péter Katalin a német-római királlyal (a császár megválasztott utódjával) azonosította. Péter Katalin: A vesztfáliai béke és Erdély. Rubicon (1997: 2. sz.) 43. Vö. a békeszerződés szövegével: IPW i. m. Instrumentum Pacis Caesareo-Suecicum Osnabrugense. XVII/10-11. Az első cikkben is megemlítik a szövetségesek egy részét, így a spanyol királyt is. (Figyelemreméltó, hogy a szövetségesek sorában első helyen a spanyol király, utolsó helyen az Erdélyi Fejedelemség szerepel, Svédország esetében első helyen a francia király, utolsó helyen az Erdélyi Fejedelemség.) 178 Erdély története i. m. 659. 179 „Magyarország 16-17. századi helyzetére is igazak Báthory István erdélyi fejedelem szavai, aki saját országáról írta 1575-ben, hogy országa a világ két legnagyobb hatalma között, vagyis azok sarkpontjában helyezkedik el". Ágoston G. - Oborni T.: Tizenhetedik század i. m. 9. 180 A harmincéves háborúban „a császárság Európa nagyobb felével került szembe". Erdély története i. m. 660. „1625 tavaszán úgy tűnik, mintha egész Európa a Habsburgok két ágának túlhatalmát ostromolva egy táborba készülődnék. [...] A különböző síneken, de egy irányba futó, a Habsburgok német birodalmi hatalmának megdöntését célzó elképzelések Bethlen személye körül találkoztak." Uo. 677.
