Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
ve ható okokat, amelyek önmagukban nem elegendők, együttesen viszont már igen az eltérés magyarázatára. A másik úton haladva felvázolható egy összetett, koherens rendszer, a magyar történetírás képe a kora újkori Európáról, amelynek elemei egymást erősítik. Az Ausztriai Ház spanyol ága és a Kárpát-medence államai közötti kapcsolatok sporadikusak, gyakran esetlegesek, közvetettek voltak és jelentőségük — érthetően — eltörpült az 1526-tól Magyar Királyságot is kormányzó osztrák ággal fenntartott kapcsolatokhoz képest. A hatások legtöbbször Bécsen keresztül, sokszor a kortársak és a mai történetírók számára is láthatatlanul, pontosabban szólva átvitten érvényesültek. A Habsburg-dinasztia története során az uralkodóház súlypontja csak százötven-kétszáz esztendőre került át Közép-Európából a kontinens délnyugati részébe. A nagy földrajzi távolságok és politikai események is közrejátszottak abban, hogy az egykori Spanyol Monarchia területén fekvő levéltárak — néhány jelentős kivételtől eltekintve — napjainkig feltáratlanok.16 4 A spanyolellenes leyenda negral% b és a 17. század utáni magyarországi Habsburg-ellenes politikai nézetrendszerek nyomai a legutóbbi időkig kimutathatóak. Előbbi rendkívül nagy szerepe és évszázados hatása — amelyet erősített, hogy Spanyolország a 19-20. században nagyrészt marginális szerepet játszott az európai nagyhatalmi politikában — nyomon követhető nemcsak az európai, de a magyar történetírásban is.16 6 A terminológiai kérdések, a történeti fogalmak gyakran rendkívül összetett volta is hozzájárult ahhoz, hogy a Habsburgok történetének spanyol vonatkozásai és a spanyol hegemónia lényege (a Spanyol Monarchia mint európai birodalom) ritkán jutottak el a történetírói kérdésfeltevések szintjére, vagy kiszorultak, mellékessé váltak a kutatás számára. A tárgyalt „ausztriai" („osztrák"), „világbirodalom" mellett ilyen a „császári", „birodalmi" fogalom is. Utóbbi két terminus összetett vizsgálódást igényel, de hogy bizonyos esetekben mennyire megtévesztő lehet alkalmazásuk, azt jól jelzi számos historiográfiai példa, amelyekben az 1620. évi fehérhegyi vagy az 1634. évi nördlingeni csatát mint a „császári seregek" vagy a császár győzelmeként értelmezik, megfeledkezve nemcsak a résztvevő seregek hivatalos státusáról, de azok összetételéről és a résztvevő hatalmak politikai céljainak különbözőségéről is. Hasonlóképpen, a harmincéves háború periodizációja és szakaszainak nemzetközileg is általánosan használt elnevezése korántsem ad teljes képet a háborús eseményekben résztvevő hatalmakról és azok szerepéről.16 7 164 A spanyolországi levéltárakról: Barta László: A spanyolországi hungarica-kutatás története. Levéltári Szemle 39. (1989: 2. sz.) 76-84. 165 A spanyolokról már a középkor végétől megjelenő negatív kép, amely a 16. századtól vált Európa-szerte elterjedtté, elsősorban a protestáns államokban. Ez a spanyolokat kegyetlenkedő, elvakult, zsarnoki népként mutatta be. Ennek alapjául az európai ellenreformációs és birodalmi törekvéseik, illetve a tengerentúli őslakosokkal szemben tanúsított magatartásuk szolgáltak. R. G. Cárcel: La leyenda negra. História y opinion. Madrid 1992. 166 Anderle Ádám elemezte az 1810-től 1945-ig tartó időszakot. Anderle A.: A magyar-spanyol kapcsolatok i. m. 60-64., 121-123., vö. még Korpás Z.: The History of Charles V i. m., melynek megállapításai sok esetben az V Károly utáni spanyol uralkodók korára vonatkozóan is igazak. 167 A szakaszok elnevezése (pl. cseh-pfalzi, dán-holland, svéd, svéd-francia) jól mutatja a Habsburg-ház ellen küzdelmet folytató hatalmak sorát, arról azonban nem ad árnyalt képet, hogy (mivel a Spanyol és a közép-európai Habsburg Monarchia egymástól független államok voltak), me-
