Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023

formájává, „változatává" vált. Az Európán kívüli világ legtöbbször csekély szerepet játszott jelentéstartalmában. A monarchia universalis természetesen soha nem valósult meg. A fentiekből következik, hogy véleményünk szerint a Magyar Királyság 1558 és 1648 között nem volt egy tőle nyugatra elhelyezkedő világbirodalom keleti határán (pusztán egy tőle keletre fekvő világbirodalom, az Oszmán Birodalom végvidékén15

8

). A Magyar Királyság egy európai egyeduralmi törekvésekkel részben megalapozottan vádolt és azok megvalósítására sokak által képesnek gondolt összetett állammal (a Spanyol Monarchiával) dinasztikus kapcsolatban álló közép-európai regionális nagyhatalom (az osztrák Habsburgok monarchiája mint összetett állam) keleti államrésze (monarchiarésze) volt.15

9 A világbirodalom szónak a magyar történeti irodalomban való részleges meggyökerezéséhez valószínűleg hozzájárult Spanyolország gyors gyarmati terjeszkedése. Hangsúlyozni kell, hogy a mai értelemben vett „világbirodalomról" legfeljebb az 1520-as vagy az 1530-as évektől, a spanyol kormányszervek felállítása, a kontinensközi hajózás beindítása és rendszeresítése, a közigazgatás kiépítése, valamint az első újvilági alkirályság megalapítása (1535) után lehet beszélni. Téves az a megállapítás, amely szerint Amerika felfedezésével Spanyolországban az élet minden tekintetben megváltozott,16

0

és az is, hogy a spanyol állam hatalma á felfedezések korában mérhetetlenül megnövekedett volna.16

1

A Spanyol Monarchia mindenekelőtt európai birodalom volt, bevételeinek háromnegyede a nemesfémbeáramlás csúcsidőszakában is az európai területeiről érkezett,16

2

kiadásainak még nagyobb része oda irányult. A spanyol külpolitikában (és a spanyol és az európai keresztény ember gondolatvilágában) az Indiák fontossága rendszerint Németalföld, Itália, Franciaország és az Oszmán Birodalom után következett.16

3

A spanyol hegemónia mindig az európai területeken, elsősorban Kasztílián, Németalföldön és Itálián nyugodott, és Spanyolország akkor is betöltötte volna birodalmi szerepét, ha egyetlen gyarmattal sem rendelkezik. Miért feledkezett el a magyar történetírás Spanyolországról ? Az európai (szuper)hatalmi státus és a magyar történetírásban megjelenő kora újkori Spanyolország-kép közötti jelentős eltérés elsősorban historiográfiai okokkal magyarázható. A válasz két úton közelíthető meg. Az egyiken haladva sorra lehet venni azokat az egyszeri vagy tendenciaszerűen, egymást erősít-158

Vö. Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén. Bp. 1976. 159

Ujabban erre 1. Winkelbauer, T.: Ständefreiheit i. m., főként 1. köt. és Pálffy G.: The Kingdom of Hungary i. m. 160 José Roméra Castillo: Los entremeses y el descubrimiento de América. In: Las Indias (América) en la literatura del Siglo de Oro. Ed. Ignacio Arellano. Kassel 1992. 107. 161

Erich Zöllner. Ausztria története. Bp. 1998. 127. 162 Yun, B.\ Marte contra Minerva i. m. 337. 163 Vö. Elliott, J. H.: The Old World and the New. 1492-1650. Cambridge 1970. és Anthony Grafton: New worlds, ancient texts. The power of tradition and the shock of discovery. Cambridge 1992.