Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
E tanulmány szerzője mégis indokoltnak tartja az „Ausztriai Ház országai" kifejezés használatát. A vérrokonság és a dinasztikus házasságok, a közös tradíciók és vallás, az ideológiai és külpolitikai érdekek gyakori egybeesése (az egy uralkodóházhoz való tartozás tudatos vállalásán túl) egy közepesen szoros és legtöbbször informális jellegű, de megbonthatatlan politikai szövetséget eredményeztek a két Habsburg-ág között. Ez, valamint a magyar historiográfia számára jobbára ismeretlen, rendkívül intenzív politikai, pénzügyi, gazdasági, hadügyi és művelődéstörténeti kapcsolatrendszer indokolja az Ausztriai Ház egységként való kezelését. Ennek a történeti felfogásnak a hazai történetírás számára azért lehet kiemelt jelentősége, mert a Magyar Királyságot is integráló közép-európai Habsburg Monarchia nézőpontjából ez a (szükségképpen Németalföld és Itália nagy részére is kiterjedő) kapcsolatrendszer intenzitásában sokszorosan felülmúlta a Franciaországgal vagy Angliával kialakítottat. Továbbá, a Spanyol Monarchiát irányítók döntései (már csak a Bécsben dolgozó spanyol diplomaták érdekérvényesítő képessége és anyagi lehetőségei miatt is) alkalmanként közvetlenül is hatással voltak magyarországi eseményekre.15 5 A két önálló államalakulatot a politikai szövetségen túl azonban nem lehet egységként mozgó birodalomként felfogni. A döntéshozó és a végrehajtó szervek között (a bécsi vagy prágai spanyol követeken kívül) szinte semmilyen átfedés nem volt, a nagy távolság miatt nem is lehetett. A két ág esetében legfeljebb V Károly uralkodásának egyes szakaszaiban, és 1634 és 1636 között lehet beszélni egységként mozogni próbáló birodalomról. Végül további kutatásokat igényel annak vizsgálata, hogy egy, a Kárpát-medencétől nyugatra található „világbirodalom", „Habsburg világbirodalom" feltételezése a Német-római Birodalom vagy a monarchia universalis egészen mást jelentő fogalmaival, esetleg rossz fordításával mosódott össze.156 Utóbbi fogalom az „Ausztriai Ház"-hoz, az „ausztriai"-hoz hasonló mértékű földrajzi és jelentéstartalmi módosulásokon ment keresztül a kora újkorban.15 7 Miközben a teológiai-jogi traktátusokban a kereszténység világi feje továbbra is a császár maradt, V Károly halála után a fogalom az államok közötti politikai kapcsolatokban és a propagandairodalomban előbb II., III., majd IV Fülöphöz (a harmincéves háború időszakában spanyol túlsúllyal a Habsburgház egészéhez), majd a 17. század közepétől XIV Lajoshoz kötődött. Ebben a két évszázadban „egyetemes királyságot", „egyetemes monarchiát", a keresztény Európa államalakulatai feletti egyeduralmi törekvéseket és a megvalósulás utáni elképzelt, jövőbeli állapotot, illetve az európai államok közötti elsőséget jelentett, és bizonyos értelemben a „császárság" politikai értelemben vett 155 L. újabban egy konkrét példán: Marti Tibor - Monostori Tibor-. Olivares gróf-herceg külpolitikai koncepciója és Pázmány Péter 1632. évi római követségének előzményei. Történelmi Szemle 51. (2009: 2. sz.) 275-294. 156 A „Monarchie universelle" címet kapta Bérenger, J.: Histoire i. m. 1519 és 1700 közötti fejezete. Fernando Gareía de Cortázar - José Manuel Gonzalez Vesga\ Spanyolország története. Bp. 2001., amelynek a 16-17. századról szóló fejezete — helyesen — „Az egyetemes királyság" címet viseli. 157 Franz Bosbach: Monarchia universalis. Ein politischer Leitbegriff der frühen Neuzeit. Göttingen 1988.
