Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Monostori Tibor: A Magyar Királyság helye az Ausztriai Ház országai között az európai spanyol hegemónia korában (1558-1648) V/1023
„Magyarország két világbirodalom határán"? Magyarország és az osztrák Habsburgok európai történeti helyének és szerepének szemléltetésére, az önálló magyar politikai mozgástér szűk voltának illusztrálására a magyar historiográfia gyakran használja-használta a (közép-európai Habsburg Monarchiával azonosított) „Habsburg Birodalom" és a „[két évszázadon át] két világbirodalom határán"14 8 terminusokat. A birodalomelméleti kérdések (Birodalom volt-e a 16-17. századi közép-európai Habsburg Monarchia, és ha igen, mettől meddig? Jogos-e az Ausztriai Ház két ágára, a két államalakulat együttesére bizonyos értelemben egységes birodalmi, hegemonikus politikát folytató birodalomként tekinteni?) összetett elemzést igényelnek, de a korabeli politikai, hatalmi és jogi viszonyok vizsgálata inkább azt támasztja alá, hogy az utóbbi kérdésre egyértelmű nem válasz adható. A világbirodalom, a „Habsburg világbirodalom" szó használata és két évszázadra való kiterjesztése ellen több érv is szól.14 9 Az Ausztriai Ház két ága már 1521-1522-ben elszakadt egymástól,15 0 majd az osztrák vonal „emancipációjának"15 1 felgyorsulásával a dinasztia egysége 1558-ban megszűnt,15 2 ezt az 1617. évi családi szerződés15 3 gyakorlatilag véglegesítette.15 4 1648-ban nemzetközi szerződésben tiltották meg a német-római császárnak, hogy segítse Spanyolországot a francia király ellen. 148 Vagy végvidékén, illetve határvidékén. L. pl. István György Tóth: Political Culture in Hungary: One Kingdom in Two World Empire (16ch -17t h Centuries)". In: Political Culture in Central Europe (10th -20t h Century). Part I: Middle Ages and Early Modern Era. Ed. Halina Manikowska -Jaroslav Pánek - Martin Holy. Prague 2005. 333-347., ill. Pálffy Géza: Magyarország két világbirodalom határán (1526-1711). In: Magyarország története. Főszerk. Romsics I. i. m. 307-487. Friss összefoglalójában ugyanő viszont már csak „két nagyhatalom határvidékéről" beszél: Uő: A három részre szakadt ország 1526-1606. (Magyarország története 9.) Bp. 2009. főként 7-23. 149 így vélekedik egyik, már idézett írásában Pálffy Géza is. Pálffy G.: A Magyar Királyság i. m, 1080. 1!,u Az 1521. évi wormsi és az 1522. évi brüsszeli szerződésben V Károly előbb Alsó- és Felső-Ausztriát, Stájerországot, Karintiát és Krajna egy részét, majd Goriziát, Triesztet, Tirolt és Elő-Ausztriát engedte át öccsének, a későbbi I. Ferdinánd császárnak. 131 Edelmayer kifejezése (Edelmayer, F.: Los hermanos i. m. 170). 1524-ben Ferdinándot bátyja a Szent Római Birodalom kormányzójává nevezte ki, 1531-ben római királlyá választották. Az 1530-1540-es években Ferdinánd önállósodása a Birodalomban egyre hangsúlyosabbá vált. 152 V Károly törekvéseivel szemben, hogy valamilyen formában fiára és annak utódaira hagyományozza a császári címet (egy kompromisszumos javaslat értelmében, az 1551. évi augsburgi családi szerződésben foglaltak szerint Ferdinánd császársága esetén és annak halála után a két ág között váltakozott volna annak birtoklásának joga) 1558-ra, Ferdinánd császárrá proklamálásának évére az osztrák ágnak sikerült megakadályoznia II. Fülöpnek az itáliai vikariátusra bejelentett igényét is, bár utóbbi igény évszázados családi nézeteltérések forrása lesz. Vö. Edelmayer, F.: Los hermanos i. m. 179. 153 Onate-szerződés: 1. a 4. jegyzetben. 154 III. Fülöp trónra lépésének idejére a Német-római Császárság és a császár jelentősége háttérbe szorult a spanyol külpolitikában. Ezt mutatja Baltasar Álamos de Barrientos spanyol tudósnak és politikusnak 1598. évi politikai traktátusa a Spanyol Monarchia külpolitikai irányvonalairól, melyben a Császárság sokkal kisebb helyet foglal el, mint Franciaország, Anglia vagy Itália. A császárból ekkorra „inkább a barátunk, mint semleges személy" válik, az is elsősorban a rokonsági kapcsolat, a török elleni háborúból fakadó közös érdekek, a Bécsnek juttatott spanyol pénzsegélyek és az osztrák tartományoknak a protestanizmus előretörése miatti szorult helyzete miatt. Idézi: Edelmayer, F.: Söldner und Pensionäre i. m. 35. Vö. uo. 34-35.
