Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Forgó, András: Kirchliche Einigungsversuche in Ungarn. Die Unionsverhandlungen Christophorus Rojas y Spinolas in der zweiten Hälfte des 17. Jahrhunderts (Ism: Szirtes Zsófia) IV/1016

les történeti keretbe helyezve. A 17. század második felében a történelmi Magyarországon, valamint a Német-római Birodalomban jelentkező vallási uniós törekvések bemutatása megfelelő áttekintést és összehasonlítási alapot ad a szerző központi kutatási területéhez, Christopherus Rojas y Spinola püspök birodalmi és főleg magyarországi tevékenységének nyomon követéséhez. A mainzi egyetem történelem szakán megvédett PhD disszertáció magyarországi (Budapest, Esztergom), németországi (Würzburg, Darmstadt) és ausztriai (Bécs, Ruszt) állami és egyházi levéltári állagok kutatása alapján készült. A négy nagyobb fejezetből álló monográfiát egy 18 darabból álló, egymáshoz szorosan kapcsolódó latin nyelvű forrásközlés, térképmelléklet, valamint hely- és személynévmutató egészíti ki. A rövid bevezetőt (1. fejezetet) és a három részre szakadt ország történetének összefoglalását (2. fejezetet) az ortodox újraegyesítési kísérletek felvázolása követi. A munkácsi, az ungvári és az erdélyi unió létrejöttének áttekintése után (3. fejezet) a 17. század második felében a Német-római Birodalomban jelentkező felekezeti újraegyesítési törekvések ismertetése következik (4. fejezet). Ebben kiemelkedő szerepet játszott Johann Philipp von Schönborn (1647-1673) mainzi érsek és a nevéhez fűződő konvertita kör. Az eredetileg evangélikusnak keresztelt Schönborn a mainzi jezsuitáknál tanult, majd katolizálása után olyan csoportosulást hozott létre, amelynek célja volt a katolikus és a protestáns egyház uniója és a protestánsok visszatérítése a katolikus hitre. A társaság fokozatosan megnyert több evangélikus egyházi és világi személyiséget, és elképzeléseik hamarosan konkrét lépésekben is megnyilvánultak (toleráns valláspolitika, reuniós kísérletek, vezető protestáns személyiségek megnyerése). A birodalmi katolikus-protestáns egységtörekvések másik kiemelkedő alakja Christophorus Rojas y Spinola (1626-1695) volt. Az anyai ágon spanyol származású püspök a kölni ferenceseknél tanult, amely akkor az irénizmus fellegvára volt. Tevékenysége mind egyházi, mind politikai szempontból figyelemreméltó. 1660-ban Ferdinand Portia fejedelem, I. Lipót császár (1657-1705) főudvarmesterének gyóntatója volt, 1663-ban a spanyol király és a császár diplomáciai szolgálatában állt, 1685-ben pedig Bécsújhely püspöke lett. Az 1660-as évektől több jelentős diplomáciai feladatot kapott, s bizonyos szinten kapcsolatban állt a mainzi körrel. 1663-ban, majd 1664-ben ugyanis Johann Philipp von Schönborn Madridba küldte azzal a megbízatással, hogy — egy későbbi, XIV Lajos francia király (1643-1715) és I. Lipót császár közötti háború megelőzése végett —járjon közben a spanyol udvarban a spanyol örökség felosztása érdekében. Bár a bécsi nuncius közbelépése miatt a tárgyalások meghiúsultak, Rojas 1665-ben további megbízatást kapott, ezúttal I. Lipóttól. Feladata volt a Német-római Birodalom világi és egyházi fejedelmeivel tárgyalásokat folytatni a magyarországi török és a Franciaország elleni háborúról. Johann Philipp von Schönbornnal többek között ezzel kapcsolatban is váltott néhány levelet. Rojas politikai koncepciója és reuniós tevékenysége szorosan összekapcsolódott: célja egyrészt a Franciaországgal vívott háborút követően egy olyan, egységes katonasággal és ehhez szükséges új adórendszerrel rendelkező fejedelmi szövetség létrehozása, amelynek élén a császár áll. A birodalom egységét a felekezeti viták legyőzésével akarta megerősíteni. Ehhez kapcsolódó tevékenységéhez a birodalomban lebonyolítandó utazásait megelőzően 1677-ben Róma támogatását kérte, sikertelenül. Tárgyalásait a Szentszék ugyan nem tiltotta meg, nem kapott azonban meghatalmazást, így csak titokban járhatott el. Ennek ellenére tevékenysége bizonyos sikerrel járt; jelentése szerint 14 fejedelem nyitottnak mutatkozott a katolikus-protestáns vallási unió ügyében tervezett tárgyalásokra. Ennek eredményeképp 1683-ban teológiai konventet hívott össze Hannoverben, amelynek során 10 pontos programjában tett javaslatot az újraegyesítésre. A négy hetes vita végére kialakult evangélikus álláspont szerint az uniós zsinatot csak az összes teológus jelenlétében lehet lebonyolítani, ezért a vita elhalasztása mellett foglaltak állást. Ezek után Rojas sikere alábbhagyott. A háttérben részben Elisabeth Dorothea hessen-darmstadti fejedelemasszony állt, aki leveleiben számos más fejedelem figyelmét hívta fel a hannoveri tárgyalásokra és arra, hogy Rojas egyéni tárgyalásai zavart és bomlást okozhatnak az evangélikus rendeken belül. Az általa figyelmeztetett fejedelmek közül sokan elzárkóztak az őket felkereső Rojas javaslatától, mások teológusaikkal vizsgáltatták ki a püspök uniós terveit, a gießeni teológiai kar pedig szintén elutasította a kezdeményezést. Időközben XIV Lajos is megvonta támogatását a püspöktől, a Szentszék pedig — bár Rojas több szerzetesrend főnökének ajánlását is elnyerte — továbbra sem adott pápai meghatalmazást. Bécsújhely püspöke az oszmán uralom alól felszabadított Magyar Királyságban folytatta a katolikus-protestáns egység létrehozásáért kifejtett tevékenységét (5. fejezet). A szerző a törökök kiűzése utáni magyar egyház újjászervezési kísérletének, az Einrichtungswerk egyházi ügyeket