Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Koltai Ajidrás: Bevezetés a piarista rend magyarországi történetének forrásaiba és irodalmába (Ism.: Siptár Dániel) IV/1013

A bevezető részt az egyetemes rész, vagyis az egyetemes rendtörténet irodalma követi. Ennek két fő része a rendalapító Kalazanci Szent Józseffel kapcsolatos munkák felsorolása (bibliográfiák, művei, levelezése, életrajzai idegen és magyar nyelven, életrajzi tanulmányok, kortársaira, lelkiségére, pedagógiájára és tiszteletére vonatkozó irodalom), valamint a rend általános történetét feldolgozó művek bemutatása (összefoglalók, rendtagokról szóló kézikönyvek és életrajzok, rendi szabályzatok, a piarista lelkiség és pedagógia irodalma). Ezután az általános rész következik, amelyben Koltai András a magyarországi piarista rendtartomány történetének fori'ásait és szakirodalmát általánosságban állítja elénk. Ennek első alfejezete a levéltári forrásokat veszi számba, külön említve a magyarországi tartományfőnökség levéltárát, a külső vizitációs és vizsgálati iratokat, valamint az egykori magyar tartomány északi és keleti részéből a 20. században létrejött romániai és szlovákiai rendtartományok levéltári anyagát. A következő, „Altalános irodalom" című alfejezet (74-84. o.) a magyar egyház- és művelődéstörténeti szintézisek után a rend magyarországi történetét, majd a piaristáknak az egyes országrészekben kifejtett tevékenységét összefoglaló műveket tartalmazza. (Ezek mellé csatolta a szerző az archontológiák és névtárak, a jubileumi és ünnepi írások, valamint az anekdotagyűjtemények áttekintését is.) A rendtörténetet földrajzi megközelítésben tárgyaló tételeket az időbeli felosztás szerinti munkák követik: az 1642 és 1990 között elkülönített hat korszakra külön-külön vonatkozó írások. A fejezetet a rendtagok kulturális (tudományok és művészetek szerint csoportosított) tevékenységére vonatkozó, valamint a piaristák jogállásáról és elnevezéséről szóló irodalom zárja. A negyedik és ötödik részben a rend történetét részleteiben tárgyaló szakirodalommal ismerkedhetünk meg. Előbb az „Intézményi rész" a piaristák hazai intézményeit egyesével veszi sorra, majd a „Személyi részben" a magyarországi piaristák életéről és műveikről írott munkák következnek. (A szerzetesek által írt — nem rendtörténeti tárgyú és nem szépirodalmi — művek maguk azonban nem szerepelnek a kötetben.) A tájékozódás megkönnyítésére mindkét fejezet az abc-rend alapján épül fel. Itt érdemes továbbá kitérni arra, hogy az egyes piarista intézményeknél milyen típusú adatokat talál meg az olvasó. Legelőször az illető intézmény saját levéltárának és külön a krónikájának hollétéről, majd leggyakrabban az általa működtetett iskola levéltárának és krónikájának lelőhelyéről (ill. mindezek sorsáról, ismertetéseiről, szövegkiadásairól) tájékozódhatunk, amelyeket néha további fontos levéltári tételek követnek (pl. a megtelepedéssel, birtokügyekkel kapcsolatos iratcsomók különböző igazgatási szervek levéltáraiban stb.). Nem szerepelnek azonban a rendfőnökségi és tartományi levéltárakban fellelhető források, hiszen ezekben mindegyik intézményre vonatkozóan találhatóak iratok, így a szerző bevallottan nem tartotta szükségesnek ezek külön kiemelését. A források után az irodalom szerepel tematikus rendben, az egyes témakörökön belül pedig a művek keletkezésének kronológiája szerint. A szerkezet természetesen annak megfelelően mutat eltéréseket, hogy az intézményre vonatkozóan milyen levéltári anyag maradt fenn, valamint hogy a történetének mely részleteit dolgozta fel a kutatás. Rendszeresen szereplő témakör például a könyvtár, az iskolai színjátszás, az épületek, a tanári kar vagy a diákság. Minden piarista intézmény helyet kapott a kötetben, amelyről íródott tudományos munka, tehát a fejezet nem korlátozódik kizárólag a rendházakra vagy a gimnáziumokra (pl. a győri szeminárium piarista korszakának irodalmát is külön alfejezetben találjuk „Győr" cím alatt: 106-107. o.). Végül az utolsó fejezet kitekintés a közép-európai piarista rendtörténetre. Ebben összegyűjtve találjuk az Ausztria, Csehország, Morvaország és Szilézia, Lengyelország és Litvánia, valamint Németország és Svájc piaristáival kapcsolatos műveket néhány speciális alfejezetet leszámítva a következő témakörök szerint: levéltári források, általános irodalom, rendházak és iskolák története, tanítási rend és pedagógia, iskolai színjáték és zene, valamint a rendtartomány tagjai. A kötet végén rövidítésjegyzéken, névmutatón és egy részletesebb, minden alfejezetre kiterjedő tartalomjegyzéken kívül függeléket is találhatunk, amely a kutatók további tájékoztatására szolgál. Ebben Koltai András hasznos útmutatással szolgál a rendtörténeti vizsgálódások lebonyolításához három esetre: „Ha Ön egy piarista rendház vagy iskola történetét kutatja...", „Ha Ön egy piarista szerzetes életét és munkásságát kutatja...", illetve „Ha Ön egy piarista diák iskoláskori adatait keresi..." (233-236. o.). A kötet felépítésén túl szerkesztésmódja is Kosáry munkáját követi, amennyiben az egyes címek felsorolásán kívül a szerző szöveges információkat is közöl. Az annotáció azonban Kosáryénál kevésbé értékelő, inkább a művek tárgyának, tartalmának pontosítását szolgáló megjegyzésekre szorítkozik. Míg ugyanis Kosáry értelmez és az egyes műveknek vagy egész korszakok irodalmának tartalmáról, irányulásáról néha egész hosszan elmélkedik, sőt néhol még a ben-