Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvania (1572-1717). III-V köt. Sajtó alá rend. Tóth István György (Ism.: Bitskey István) IV/1008

vásain túl e tartományok éghajlata sem kedvez a gyenge fizikumú ifjú egészségének. A moriszkók és törökök legyőzője a flandriai hadszíntéren nem bizonyul sikeresnek, és az elhúzódó eredménytelen hadműveletek mellett politikailag is elszigetelődik. 1578. október l-jén nyomorúságos körülmények között hal meg Európa egyik legnevesebb hadvezére. Holtteste története pedig egyenesen horrorfilmekbe illő: bebalzsamozott testét feldarabolva bőrzsákokba csomagolva szállítják öszvérháton Namur-ből Franciaországon keresztül Spanyolországba... A kötet kitér még a Don Juan utóéletének misztikus elemeire és annak történeti valóságtartalmára is. A nagyszabású regényes portré az európai Don Juan de Austria irodalom nagyszerű szintézisét alkotja, és számos ponton új kutatási irányokat is szab. A kötetet gazdag bibliográfia, index és részletes térképmelléklet teszi könnyen használhatóvá. A szerző tájékozottságát a gyakori magyar történelmi adatok is kiemelik. így kerül be a könyvbe az a mendemonda is, amely szerint Don Juan Magyaroszági Mária, II. Lajos királyunk özvegyének fia lett volna... A mű számos erénye mellett azonban nem feledkezhetünk meg annak hibáiról sem, hiszen a széles körű és gyakran ellentmondó nemzetközi szakirodalom használata során óhatatlanul pontatlanságok és elírások kerülhetnek a szövegbe. A magyar olvasót különösen zavarhatja az tény, hogy a könyv különböző lapjain (91. és 172. o.) Szigetvár és Szeged helyneveink összemosódnak... Összességében azonban megállapítható, hogy Jean-Pierre Bois professzor kötete a téma magas szintű tudományos kutatása és színvonalas bemutatása révén a kora újkori Habsburg-kutatások egyik legmeghatározóbb francia nyelvű teljesítménye. Tóth Ferenc LITTERAE MISSIONARIORUM DE HUNGARIA ET TRANSILVANIA (1572-1717) Sajtó alá rend. Tóth István György. III-V köt. (Bibliotheca Academiae Hungáriáé, Roma, Fontes 4) Roma-Budapest, 2005-2008. 1601-3337. o. Tóth István György monumentális dokumentumkiadásának első két kötete — a Magyarországra irányuló római missziók történetének misszilis levélanyaga — ma már jól ismert és gyakran hivatkozott alapmű, amely a Kárpát-medence és a Balkán kora újkori históriájának párját ritkítóan gazdag forrásanyagává vált. A levelek számos tanulsága a nemzetközi kutatás vérkeringésébe is beépült részint a kiadvány angol nyelvű összefoglalói, részint pedig a szerzőnek közel félszáz — különböző világnyelveken megjelent — közleménye révén. Nagysikerű akadémiai doktori védés, valamint elismerő recenziók sora övezte Tóth István György munkálatait már akkor is, amikor még a feltárt anyagnak csak a fele volt olvasható, az első két kötetről szóló ismertetések ezt egyértelműen jelzik (többek között: Varga J. János, Századok 2004: 4. sz. 986-988.). Egy évvel később előttünk volt az összesen háromezer lapnyi szöveg másik fele is, a III. kötet, amely az 1647-1665 közötti időszak közel 300 misszióslevelét tartalmazza, valamint a IV kötet, amely az 1665-től 1717-ig terjedő évtizedekre további 255 szöveget jelent. Az újabb két kötet több mint félezer levele felbecsülhetetlen értékű információkat közöl éppen abból a félszázadból, amelyből igencsak hiányosak voltak eddigi ismereteink, s amelyre mindeddig a kutatótársak is kevesebb figyelmet fordítottak, mint a megelőző évtizedekre. S elkészült és 2008-ban megjelent a misszióspáterek életrajzait, valamint a különféle mutatókat tartalmazó V kötet is, amely a hatalmas anyag használatát ténylegesen elősegíti. Elismerés illeti a kiadást vállaló intézményeket, a Római Magyar Akadémiát, a MTA Történettudományi Intézetét és a Magyai- Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösségét: összefogásuk tette lehetővé a teijedelmes anyag publikálását. Fájdalmas tény, hogy az alkotás létrehozója nem érhette meg azt a felemelő pillanatot, amelyben már együtt látható a monumentális dokumentumgyűjteménynek mind az öt vaskos kötete. Noha tudjuk, hogy a tudós többnyire az utókornak dolgozik, a Litterae missionariorum de Hungaria et Transilvania gazdag forrásanyagának tanulmányozói mégis érthető módon arra számítottak, hogy maga a levelek kiadója fogja a megismert új adatok és szempontok révén újraértelmezni a korszak jelenségeit. Nem így történt, s most már történész kollegáira, szaktársaira és barátaira, valamint tanítványaira hárul a feladat: szembenézni azzal az örökséggel, amelyet Tóth István György munkássága képvisel, kiaknázni azt a kincsesbányát, amelynek feltárását ő oly nagy odaadással és szakértelemmel végezte el.