Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Káldy-Nagy Gyula: A szegedi szandzsák települései, lakosai és török birtokosai 1570-ben (Ism.: Bagi Zoltán) IV/1004

méghozzá 1663-ig, Nógrád várának elestéig az ottani, utána másutt szolgáló papok), akik egyházközségük helyszínéről látták el eme funkciójukat. Szerepet kaptak azonban világi személyek ebben az időben is, sokszor pontosan meg nem állapítható módon osztva meg a birtok- és tizedigazgatási feladatköröket a vikáriussal vagy egymással. Állandó jelleggel szolgálták a püspököt ügyvédek, akik képviselték megbízójukat az általában településhatárok és jobbágyszökések körül forgó perekben, illetve rendszerint a vármegyegyűlésen is ők jelentek meg a főpap képében. Vakancia idején természetesen a váci püspöki jövedelmeket is a kamara kezelte saját tisztviselői útján. A püspök jövedelmét a korban nagyobbrészt a tizedek tették ki, a birtokok ennél kevesebbet, mintegy harmadát hozták. Jellemző a püspöki jövedelem szerkezetére az egyik harmincados megállapítása, miszerint az cenzusból (tágabban a birtokok készpénzes tehermegváltásaiból) és tizedváltságból áll. Szarka feldolgozási módszerét ezúttal is a rá sajátosan jellemző, úgyszólván minden előkerült adatot feltétlenül tárgyalásba venni törekvő gyakorlat határozza meg. Az általa írt szöveget olvasva az a benyomásunk keletkezik, hogy számára nem létezett az adatok értékbeli különbsége, történeti kérdések függvényében történő súlyozása. Ennek illusztrálására talán elegendő egy példa: azt a körülményt, hogy a püspöki tiszttartók a hozzájuk befolyt jövedelmet nyugtával igazolták, az összes ismert ilyen eset előszámlálásával mutatja be jó két nyomtatott oldalon. Ezen túlmenően művében csak egészen periférikusán jelennek meg történeti következtetések. Tárgyával kapcsolatban számos olyan jelenség kerüli el figyelmét, amelyet a későbbi kutatás adott esetben jóval szűkebb adatbázison is fölismert. Szakály Ferenc vagy éppen a kézirat gondozója, Molnár Antal vonatkozó művei a váci püspökség törökkori gazdálkodásának több olyan plasztikus tendenciájára rámutattak, amelyek Szarka művében fel sem tűnnek. Amint már ebből is látható, a váci püspökség kiemelkedő hódoltsági gazdálkodási teljesítménye és forrásanyaga az újabb — Szarka e művét még nem ismerő — kutatás érdeklődését is kiváltotta. Szarka Gyula most megjelent posztumusz munkájában az újabb szakirodalomhoz képest már aligha találhat az olvasó érdemi megállapítást. Egyedülálló értéke így abban rejlik — miként a kötetet sajtó alá rendező Molnár Antal megállapítja —, hogy „a rendelkezésre álló adatok teljességének felvonultatásával illusztrálja mindazt, amit az elmúlt évtizedek kutatásai, reprezentatív források kiválasztásával, de a végeredményt tekintve helyesen rögzítettek." A váci egyházmegye példáján mintegy a fennmaradt dokumentáció által megengedett teljes részletességgel vonulnak fel egy törökkori katolikus egyházmegye gazdálkodásának főbb vonalaiban egyébként ismert jelenségei. Márpedig ilyen adatfeltárásra (hogy mást ne említsünk, a Magyar vagy a Szepesi Kamara hivatali regisztratúrájában másfélszáz év püspöki széküresedéseinek idejéről sorozatokra bontva fennmaradt ügyiratok összeállítására) a mai kutatóknak már aligha lesz lehetősége vagy még inkább szándéka. Szarka Gyula művét rendkívüli adatgazdagsága folytán a korszakos és területi, kiváló analógiás értékére tekintettel pedig a tematikus alapon érintkező témák kutatói is haszonnal forgathatják. A szerző feldolgozási módszerével (és az ebből eredő vaskos terjedelemmel) kapcsolatos nehézségeket enyhíti a bőséges és néhány kivételtől eltekintve következetes fejezeti tagolás. A kötet igényes kivitelű, használatát hely- és személynévmutató segíti. Glück László Káldy-Nagy Gyula A SZEGEDI SZANDZSÁK TELEPÜLÉSEI, LAKOSAI ÉS TÖRÖK BIRTOKOSAI 1570-BEN (Dél-alföldi évszázadok 24.) Szeged, Csongrád Megyei Levéltár, 2008. 401 o. Szeged hódoltságkori történetének feldolgozottsága országos viszonylatban is legkiemelkedőbbek közé tartozik. A város múltját górcső alá vevő helytörténeti monográfiák kiemelten foglalkoztak a 16-17. századdal. Reizner János 1899-ben kiadott Szeged történetének I. kötete a kor tudományos szemléletének és igényének megfelelően pozitivista stílusban íródott. A majd egy évszázaddal később (1983-ban) a Kristó Gyula szerkesztésében megjelent Szeged története I. kötetének hódoltságra vonatkozó részeit Szakály Ferenc írta, aki kutatásai fő hangsúlyát már nem az eseménytörténet minél pontosabb bemutatására helyezte, hanem tematikus fejezetekben vizsgálta meg Szeged 16-17. századi demográfiai változásait, gazdasági potenciálját, társadalmi megosz-