Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Európa az újkorban (16-18. század). (Ism: Bradács Gábor) IV/999

gyelmetlenségéből fakad, nem tudhatjuk - a figyelmetlen összevonásra talán az adhatott okot, hogy Edernél sem a XIX., sem a XX. fejezethez nincs hozzárendelve külön évszám. A fordításban ugyanakkor három helyen hiányoznak az Eder-féle kiadásban a fejezetcímek alatt szereplő évszámok: ezek a VIII. (1528), a IX. (1529), valamint az „összevont" XVIII. (1541) fejezet. A szöveg fordítása gördülékeny: Buzogány tudatosan nagy hangsúlyt fektetett a szöveg humanista-latin sajátosságainak minél pontosabb visszaadására. Vitát érdemelne ugyanakkor, hogy a tulajdonnevek magyarosítását milyen mértékben érdemes alkalmazni. Véleményem szerint például Traianus császár nevének Traján formája (88. o.) ebben az esetben indokolatlan, ilyen alapon Dcceballus (66. o.) is lehetett volna „Decebál". Az olvasónak ráadásul figyelnie kell a szereplők neveinek különböző magyar- és idegen nyelvű alakjaira, mert egységesítésükre a fordító/szerkesztő figyelme úgy látszik már nem terjedt ki. Például Nádasdi (31. o.) - Nádasdy (88. o.), Linz (53. o.) - Lincz (33. o.) vagy a leginkább zavaró Vilhelm Regendorf (103. o.) - Rochandolphus (114. o.) stb. Ezek a pontatlanságok minden bizonnyal egy hely- és névmutató segítségével még inkább kiküszöbölhetők lettek volna. Úgy gondolom, hogy ezt a fordítás következő kötetében igen hasznos volna pótolni. A szöveg ezen kívül elírásokat — például Scepusius helyett Scepusmus (19. o.), vagy Felső Rhetia helyett Felsőhertia (21. o.) — és archaikus ízű helyesírási hibákat — például 'viszszamondani' (109. o.), meghiúsította (109. o.) — is tartalmaz. A kötet megjelenése a kora újkori latin nyelvű krónikaszövegek kiadása terén annak ellenére is mindenképpen jelentős, hogy a fordítás bizonyos fokú átgondolatlansága és a szöveg gondozásának bosszantó hiányosságai a kötet használatát és tudományos felhasználhatóságát megnehezítik, hiszen bármely tudományos igényű szövegkiadás, mihelyt nem képes maradéktalanul szolgálni a kutatást, gyorsan öncélúvá válhat. Bízzunk benne, hogy a krónika első könyve a hiányosságok pótlása és a hibák javítása után egy bővített, átdolgozott kiadással tovább gazdagítja majd az Attraktor Kiadó Scriptores rerum Hungaricarum sorozatát, és ezt hamarosan a História 2-4. könyvének fordítása is követi majd. Bojtos Anita EURÓPA AZ ÚJKORBAN (16-18. SZÁZAD) Szerkesztette: Orosz István, if], Barta János, Angi János DUP Multiplex Media - Debrecen University Press. Debrecen, 2006, 432 o. A Debreceni Egyetem Történeti Tanszékének szerzői kollektívája (a Középkori és Kora Újkori Egyetemes, a Középkori és Kora Újkori Magyar, valamint az Új- és Legújabb Kori Egyetemes Történeti Tanszékek oktatói) 2007 tavaszán egy új, a 16. és 18. századi egyetemes történelmet feldolgozó kötettel jelentkezett. A hazai felsőoktatásban és történeti irodalomban már régóta éreztette a hiányát egy, a koraújkori világtörténelmet szintetikus igénnyel bemutató munka, ezért ez a vállalkozás minden szempontból hiánypótlónak tekinthető. Bár a huszadik század első felében több világtörténelmi szintézis is született magyar nyelven (elég csak Hajnal István klasszikussá vált munkájára gondolnunk), de ezek mára elavultak és fenntartásokkal használhatóak, valamint a didaktikai követelményeknek sem felelnek meg. Mind az érdeklődő nagyközönség, mind a hallgatók körében felmerült az igény egy jól használható, részletes, a legújabb kutatási eredményekre támaszkodó koraújkori egyetemes történelmi összefoglalóra. Ennek az igénynek igyekeztek eleget tenni a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének munkatársai, akiknek ez már sorrendben a harmadik, egyetemes történelmi témát taglaló egyetemi tankönyve (az „Európa a korai középkorban", valamint az „Európa az érett és a késői középkorban" mellett). A kötet nyolc fejezetből áll, ugyanakkor tartalmilag inkább három részre osztható: az első és az utolsó kettő, valamint a negyedik fejezet az európai és a tágabb értelemben vett világtörténelem átfogó, nagyobb térre és hosszabb időre kiterjedő struktúráit tekinti át. Papp Imre egyetemi tanár a földrajzi környezetet és a demográfiai viszonyok változását tekinti át; Fernand Braudel korszakos jelentőségű monográfiája, „A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában" óta szinte már kötelezőnek tekinthető minden jelentősebb történeti munka bevezetéseként a bemutatni kívánt régió, ország vagy kontinens természetföldrajzi adottságainak ismertetése. Orosz István egyetemi tanár a 16. század elején, a nagy földrajzi felfedezések hatására bekövetkezett árforradalmat, mezőgazdasági konjunktúrát, valamint az ipari és az agrárárak közötti árolló miatt kialakult gazdasági válságot ismerteti, illetve a mezőgazdasági és az ipari termelés 16-18. század közötti váltó-