Századok – 2009
MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981
ellenére is kitart amellett, hogy Dmitrij személyében a „fénylő nap", az igaz cár kelt fel.4 7 Jól látható, hogy az álcár-mesében nincs szükség bizonyítékokra. Elég annak deklarálása, hogy megmenekült és IV Iván „fiaként" ő a legitim cár. Ezzel egyszersmind magára ölti az orosz cárok „isteni jegyeit", és a tömegek vallásos tiszteletének tárgyává válik. Ezzel szoros összefüggésben viszont a valódi cár automatikusan maga lesz a Sátán, aki minden bün eredője. Ez a nem túlságosan bonyolult, dichotomikus, mert szélsőségesen polarizált struktúra a népi hiedelemvilágban persze végtelen számú formában interpretálódik és találja meg a népi kultúra adekvát (szokásos, igényelt) fabuláit. Számtalan történetet ismerünk például a bérgyilkosok elől megmenekült gyermek kicseréléséről4 8 és a népi fantázia olyan cári (isteni) jegyekkel is felruházza,4 9 amelyektől maga igyekszik távol tartani magát (de Pugacsov esetében például a cárságának egyik leglényegesebb bizonyítékává válik.5 0 ) A mese ilyenformán jól megkonstruált ideológiai fegyverré transzformálódik, amelynek lényege az, hogy az igazit, a legitim cárt hitelteleníti, hamisnak és illegitimnek deklarálja, míg a trónbitorló hamis cárt, az imposztort igaz, legitim uralkodónak állítja be. Az álcár-hit valójában tehát a legitim és illegitim uralkodó helycseréjét vonja maga után Oroszországban, ily módon pedig a hagyományos ideológiai kereteken — a jó cár-hiten — belül maradva tesz lehetővé cárellenes fellépést. A törvényes cár és a trónbitorló hely-, illetve szerepcseréje tehát durva csaláson és nem túl részletező, strukturálatlan hitbéli konstrukción alapul, ám éppen egyszerűsége kölcsönzi számára azt a közös eszmeiséget, amely a társadalom legszélesebb rétegeit ideig-óráig alkalmas szövetségbe forrasztani. A források tanúbizonysága szerint a lakosság jelentős része (elsősorban a helyhez kötött szolgák, parasztok, alacsonyabb besorolású városi és katonai szolgálattevők)5 1 minden bizonnyal eleinte hitt is a mesének, hiszen egyszerre reménykedett egy Jó" cárban és a sanyarú sorsán segítő evilági megváltó eljövetelében. Mások inkább csak akartak neki hinni, mert érdekeiket ez szolgálta, megint mások pedig nagyon is tisztában voltak a szélhámossággal, de kihasználták a benne rejlő lehetőséget. A „zavaros időszak" társadalmi ellenállásának vagy turbulenciájának „fazont adó" kozákság inkább az előbb említett második csoportba tartozott. A tizenkét „jurtái" álcárevics és különösen Pjotr esete jól mutatja, hogy a kozákok kihasználták az álcár-hitben rejlő lehetőségeket, de egy pillanatig sem hittek szakrális tartalmában. Nagyon valószínű, hogy még Bolotnyikov is inkább csak hagyta magát megtéveszteni Molcsanov által, de igazán nem hitte, hogy ő lenne Dmitrij cár. Nem véletlenül küld az egyre szorultabb helyzetben levő, ostromlott Tulából követeket azzal a paranccsal, hogy kerítsenek már elő egy Dmitrijt. Később, már a kínvallatás során, pedig még vi-47 L. részletesen Perrie, M.: Pretenders i. m. 64-66. 48 Az elcserélt gyermek meséje ál-Dmitrij saját verziója, amelyet Rangoni pápai nuncius 1603. november 8-i jelentésében továbbít a Vatikánnak. P. Pierling: La Russie et le Saint-Siège. Etudes Diplomatiques. Vol. 3. Paris 1910. 399., 431-434. 49 Részletesen ír erről Perrie, M.: Pretenders i. m. 67-68. 50 L. részletesen Uszpenszkij, B.: Car' i szamozvanyec i. m. 156-157. 51 Az erről szóló historiográfiai vitáról 1. Perrie, M.: Pretenders i. m. 63-64.
