Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
Összegzés Pálffy Pál országbíró és nádor politikai pályájának csupán egy részletét mutattuk be tanulmányunkban. Látszólag ellentmondásos a kép, hiszen a nádor mind a bécsi Habsburg-udvarban, mind a Magyar Királyságban vezető tisztségeket töltött be, és mindemellett szoros kapcsolatokat ápolt az erdélyi udvarral, annak török vazallussága miatt Bécs egyik politikai „ellenségével". A politikusoknak azonban karrierjük folyamán különleges mesterségükből adódóan nehéz „előre megszabott" vonalon haladniuk, hiszen a politikai élet tele van ellenkező jelű kihívásokkal és egymással is gyakran ütköző érdekekkel. Sőt, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az, ami az utókor kutatói számára esetleg ellentmondásosnak tűnik, nem biztos, hogy a 17. század politikusainak perspektívájából is az volt. Nekik egykori országuk három részre szakadása és két világhatalom határára kerülése idején egészen más identitásokat és lojalitásokat kellett összeegyeztetniük, mint középkori elődeiknek vagy későbbi utódaiknak.9 7 A vizsgált korszakban az Erdélyi Fejedelemséggel való kapcsolattartás és a hozzá való viszonyulás nem volt döntő tényező a királyságbeli politikusok egymás közötti kapcsolatában. De, amint Johann Christoph von Puchheim Pálffy elleni támadásában is megmutatkozott, eszközként be lehetett vetni az erdélyi kapcsolatokat a politikai ellenfél lejáratásában. Csatlakozunk azonban Torna Katalin Nádasdy Ferenc pályájának friss vizsgálata során rögzített véleményéhez,98 miszerint a királysági arisztokratákat és főméltóságokat leginkább személyes ambícióik és ellentéteik irányították. Politikai csoportosulásaik, bár alkalmazható rájuk a „párt" kifejezés, gyakran meglehetősen képlékenyek voltak, a „pártfegyelem" pedig ekkor még ismeretlen fogalom volt.9 9 Pálffy Pál politikusi pályafutása folyamán többnyire a kompromisszumos megoldásokra és az ellentétek kiegyenlítésére helyezte a hangsúlyt. Annak érdekében, hogy a Magyar Királyság, a bécsi Habsburg-udvar, sőt Erdély érdekeit továbbra is egyeztetni lehessen, fontos volt, hogy nádorutóda is rendelkezzen az 1653. november elején elhunyt Pálffy erényeivel. Erre figyelmeztette II. Rákóczi György fejedelem Lippay Györgyöt az 1655. évi nádorválasztás előtt: „Emlékezzék reá Kglmed, mit mondottunk Kglmednek: Pálfi Pál békességszerető volta, mely hasznos lőn ő fgének s birodalmának, ellenben egy alkalmatlan palatinus-tétel kárt tehet..."10 0 97 Mindezekre újabban 1. Pálffy G.: Egy horvát-magyar főúri család i.m. passim. 98 Torna K.: Gróf Nádasdy Ferenc i. m. passim. 99 Erről bővebben: Anna Fundárková: Palatine Paulus Pálffy's Conflict with Archbishop Georgius Lippay of Esztergom. Historical Journal of the Institut of History of the SAS 55. (2007) Supplement, 61-78. 100 II. Rákóczi György Lippay Györgynek, 1655. aug. 1. Szilágyi S.\ Erdély és az északkeleti háború i.m. 422
