Századok – 2008
MŰHELY - Buza János: Még egyszer a poltúrákról. Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba IV/967
Buza János MÉG EGYSZER A POLTÚRÁKRÓL Pénztörténeti tévutunkról helyes irányba A kora újkori Lengyel Királyság pénzverdéiből az aranyforintok és a tallérok mellett nagy mennyiségben kerültek ki váltópénzek, noha Lengyelország távolról sem rendelkezett annyi nemesfémmel, amennyi a nagy területű és jelentős népességű1 királyság pénzveréséhez szükséges volt. A hiányt részben a német és a cseh térségből, részben a nemzetközi kereskedelem2 révén pótolták, így kerültek ki a magyar dénárok3 lengyel földre az 1620-as évekig, illetve vittek ki hazai és külföldi tallérokat. Természetesen a pénzforgalom nemcsak egyirányú útvonalon haladt, lengyel váltópénzek és külföldi fizetési eszközök szintén eljutottak a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség területére. Számos szakember és egykorú tisztségviselő hosszú ideje tudott azonban arról, hogy Magyarországról — többnyire vert pénz formájában —jelentős mennyiségű arany és ezüst áramlott Lengyelországba,4 ahol a fehér fémből a tallérokkal azonos minőségű VI-os és III-as garasok, illetve lényegesen kevesebb ezüstöt, idővel mind több rezet tartalmazó kisebb váltópénzek készültek. Báthory István lengyel király 1580-ban kelt pénzrendeletének5 táblázatba foglalt részletéből nemcsak a veretek nemesfém-tartalma válik ismertté, ha-1 A 17. század közepén csaknem egy millió négyzetkilométeres területtel és közel 11 milliós lakossággal számolnak a gazdaság- és társadalomtörténeti szintézis lengyel szerzői. Marian Matowist -Adelheid Simsch: Polen 1450-1650. In: Handbuch der europäischen Wirtschafts- und Sozialgeschichte. Hrsg. Wolfram Fischer. Bd. 3. Europäische Wirtschafts- und Sozialgeschichte vom ausgehenden Mittelalter bis zur Mitte des 17. Jahrhunderts. Hrsg. Hermann Kellenbenz. Stuttgart 1986. 1078. 2 Andrzej Mikotajczyk: Einführung in die neuzeitliche Münzgeschichte Polens. Lodz 1988. 38., 42^6. 3 Andrzej Mikotajczyk: W^gierskie srebro w Polsce - zabespeczenie kruszcove gwaltownego rozwoju polskiej produkcjy menniczej w koncu XVI i na pocz^tku XVII wieku. Prace i Materialy Muzeum Archeologicznego i Etnograficznego w Lódzi, Seria Numizmaticzna i Konservatorska Nr. 5 (1985) 89-91., 124-127. 4 Mikotajczyk, A. : Einführung i.m. 35., 124-127., 139. „A lengyelek az aranyforintért és a tallérért ugyanis felárat adnak és kiviszik Lengyelországba..." írta Hans Dernschwam. Hans Derschwam: Erdély - Besztercebánya - Törökországi útinapló. Közreadja Tardy Lajos. Bp. 1984. 130., ill. Buza János: Hans Dernschwam 1555. évi számvetése és emlékiratának záró esztendeje. Századok 139. (2005) 1030. A Szepesi Kamara tisztviselői kellő információval rendelkeztek az ezüst kiviteléről, 1633 nyarán írták, hogy „nyíltan és lopva nagy mennyiségű ezüstöt szállítanak Lengyelországba." Takáts Sándor: Új pénzverő felállításának terve 1633-ban. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1899) 241. 5 Andrzej Mikotajczyk: Obieg pieni^zny w Polsce srodkowej w wiekach od XVI do XVIII. Lódz 1980. 13., Mikotajczyk, A.: Einführung i.m.50. Fontos hangsúlyoznunk, hogy az általunk közölt adatok nem minden esetben egyeznek meg a korábbi lengyel szakirodalom számaival. Az elődök lat szerint közölték a pénzverés nyersanyagául szolgáló ötvözet finomságát, illetve többnyire közönséges törtekben adták meg a krakkói márkából vert váltópénzek darabszámát; továbbá kisebb (többnyire néhány századnyi, ritkábban egy-két tizednyi) eltérés látható a pénzek teljes, illetve tiszta tömegét
