Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
majd az 1650-es évek elején Nádasdy Ferenc is „főember szolgájának" nevezte őt.7 3 Klobusiczky András, a sárospataki udvar prefektusa, gyakrabban járt követségben Pálffynál, érdemeit a nádor még Trauttmansdorff előtt is méltatta: „Klobusiczky urat különös figyelmébe ajánlom Nagyságodnak, mivel egyenes ember és nagy befolyása van a fejedelemasszonynál."7 4 Úgy tűnik, Pálffynak nem mindig sikerült maradéktalanul elnyernie mind a bécsi, mind a gyulafehérvári udvar bizalmát. Voltak esetek, amikor magyarázkodni kényszerült, sőt hűségét bizonygatta barátja, Trauttmansdorff előtt is: „Azért írtam erről olyan részletesen Őfelségének, hogy senki ne gyanúsíthasson, hogy nem számolok be mindenről Őfelségének, kérem Nagyságodat, tegyen meg mindent Őfelségénél, hogy bocsásson meg nekem...'"7 5 Az erdélyi fejedelem sem bízott meg azonban feltétel nélkül Pálffyban: „Palatínusnak mi bizony lovat nem küldünk, eddig se küldtünk tartozásból, az ki keveset nem böcsül, nagyot se adnak annak..."7 6 A Pálffyval szembeni bizalmatlanság azonban nem feltétlenül a nádor személyével vagy politikai működésének sikerével függött kizárólag össze. 1649-től kezdve ugyanis Bécs és Gyulafehérvár közeledését újabb különleges körülmények bonyolították. A harmincéves háború befejezése után sem állt elő III. Ferdinánd komoly reformtervekkel monarchiájának egyes részeit illetően. A legégetőbb és legsürgősebb problémákat azonban minél hamarabb meg kellett oldani, melyek közé tartozott az is, hogy a nagy hadjárások befejeztével ezernyi jól képzett német zsoldos „munkanélküli" lett. Ezzel együtt aktuálissá vált, hogy az eddig túlnyomórészt ideiglenesen felfogadott ezredekből végre állandó hadsereget alakítsanak ki.77 Ebből a szükségletből kiindulva született meg udvari körökben az a terv, hogy a zsoldosok egy részét helyezzék át magyarországi végvárakba és városokba. Tágabb összefüggésekből kiindulva, ezt a folyamatot is beilleszthetjük Bécs központosítási törekvései közé. Noha a Habsburgok ekkor nem vállaltak nyílt háborút az Oszmán Birodalommal, a fontosabb magyarországi várakba telepített német katonaság közvetlenül az Udvari Haditanács alá tartozott, külföldi kapitányaik hűségébe pedig az udvar gyakran feltétlenebb bizalmat helyezett, mint magyar kortársaikéba.7 8 A Magyarországra érkező császár-királyi katonák ellátása, élelmezése és fizetése természetesen tetemes áldozatokkal járt. Emiatt azzal is számoltak az udvarban, hogy a Magyar Királyság politikai elitje és lakossága nem fogadja majd lelkesen, sőt el is utasíthatja a tervet. A megvalósításhoz tehát olyan politikust kellett keresni, aki megtalálja a szükséges egyensúlyt Bécs és Pozsony, 73 Péter K.\ A magyar főúri politika i.m. 196. 74 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Lőcse, 1650, febr. 28. AVA, FAT Ee 2: Hungarica, Nr. 58., K 133., Fol. 284-285. 75 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1649. dec. 12. AVA, FAT Ee 2: Hungarica, Nr. 58., K 133., Fol. 237-238. 76 II. Rákóczi György Rákóczi Zsigmondnak, Gyalu, 1651. márc. 1. Szilágyi Sándor. A két Rákóczy György fejedelem családi levelezése. Bp. 1875. 105. 77 Konrad Rep gen: Ferdinand III. In: Die Kaiser der Neuzeit. Hrsg. Anton Schindling - Walter Ziegler. München 1990. 163. 78 H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16-17. századi Magyarországon. (A felső-magyarországi városszövetség) I—II. Bp. 2004. I. 146.
