Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
azaz a Habsburg-hadvezetés és a magyar rendek álláspontja között. A választás érthetően esett a Hofburghan és a rendek körében is nagyra tartott Pálffy nádorra. 0 már 1646/47-ből megismert kompromisszumteremtő képességén kívül azért is alkalmasnak tűnt e feladatra, mert korábban hosszú ideig foglalkozott a végvárak ellátásával. 1625-től ugyanis bő két évtizedig állt a Magyar Kamara élén, és akkor sem hagyott alább érdeklődése a törökellenes véghelyek ellátásának problémái iránt, amikor még magasabb méltóságokat töltött be. Az uralkodó 1649 nyarán bízta meg Pálffyt a feladattal, aki persze nem rejtette véka alá véleményét, és feltárta, miért lesz nehéz a tervet végrehajtani. Egyrészt szerinte egy ilyen meghatározó intézkedéshez szükség lett volna a rendek beleegyezésére. Mivel azonban a következő diéta megtartása — az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján — csak 1653 táján volt várható, nem tartotta lehetségesnek, hogy addig visszatartsák a német zsoldosok behozatalát. Ezért azt követelte az udvartól, hogy mindenképpen szolgáltassanak nekik elegendő élelmet: „mert ha úgy fogjuk őket tartani, mint azt a háromszáz magyar gyalogost Ersekújvárott, akik már negyedéve nem kaptak ellátást, kénytelenek lesznek ők is portyázni. Ebből láthatja Ofelséged, hogy megy a sora az országnak és a katonáknak, akik rá vannak kényszerítve, hogy maguk nézzenek élelem után."7 9 Az Udvari Haditanács azonban nem engedett, és határozott lépéseket tett a terv megvalósítása érdekében. 1649 végétől kezdődően a nádornak fel kellett keresnie a kiszemelt végvárakat és városokat, hogy ellenőrizze a szálláshelyek állapotát, ha szükséges, kijavíttassa őket, vagy újakat építtessen. 1650 januárjában Johann Christoph von Puchheim haditanácsos és komáromi főkapitány, egyúttal a magyarországi hadügyek egyik bécsi szakértője, Clement von Radolt udvari kamarai tanácsos és Pálffy Pál részvételével fontos összejövetelt rendeztek Pozsonyban, a nádor váraljai palotájában. Ezen már a zsoldosok számát, behozataluk időpontját, szálláshelyüket és ellátásukat beszélték meg.80 Röviddel ezután Pálffy nádor a bányavidéki főkapitányság központjába, Érsekújvárra utazott, hogy a katonák beszállásolásához a szükséges előkészületeket megtegye. Igyekezete azonban ismét az 1646/47. évi országgyűlésen megtapasztalt makacs ellenállásba ütközött, mégpedig Lippay érsek ellenállása miatt. Mire a nádor megérkezett a nagy és stratégiailag fontos végvárba, az érseknek részben sikerült a tiszteket Forgách Ádám főkapitány (1644-1663) ellen hangolnia. A leghangosabban tiltakozó Serényi Pál vicegenerális Pálffy Bécsben is hangoztatott érveit hangoztatta, mikor megkérdezte: voltaképpen miből látják majd el az idegen zsoldosokat, ha a magyar végvári katonák ellátására sincsen pénz? A nádor azonban tisztában volt azzal, hogy az udvar tervét meghiúsítani teljességgel nem lehet, ezért az elégedetlenkedőket leszerelte.8 1 79 Pálffy Pál III. Ferdinándnak, Bajmóc, 1649. aug. 27. HHStA; FA Pálffy, Karton Nr. 13., A. I, L. V, F VIII. 80 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Pozsony, 1650. jan. 6. AVA, FAT Ee 2: Hungarica, Nr. 58, K 133, Fol. 239-240. 81 Pálffy Pál Maximilian von Trauttmansdorffnak, Turóci prépostság, 1650. jan. 22. AVA, FAT Ee 2: Hungarica, Nr. 58, K 133, Fol. 255-256.
