Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Fundárková, Anna: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén. Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) IV/943
Mind a ketten túlságosan ambiciózus, önálló egyéniségek voltak, nem elégedtek meg a „másodhegedűs" szerepével. így Esterházy halála után nem voltak képesek együttműködni, hiszen mindketten vezető szerepet követeltek maguknak az ország életében. Lippay mint a magyar katolikus egyház feje követelte magának az elsőbbséget. Pálffy pedig, miután 1649-ben nádorrá választották, az ország legfőbb méltóságának viselőjeként szintén magának szánta ezt a szerepet. Erdekeiket természetesen elsősorban saját híveik, mondhatnánk „pártjaik" segítségével próbálták érvényre juttatni.3 Ezek magját és legfontosabb személyiségeit mindkét oldalon az ún. „Esterházisták" alkották. Ez is mutatja a kontinuitást az elhunyt nádor és Pálffy, illetve Lippay politikai elképzelései között. Az „Esterházisták" néven ismert csoport külön érdekessége volt, hogy a nádorral társadalmilag egyenrangú személyek alkották. Esterházy tudatosan válogatott maga mellé önálló „egzisztenciákat", a fiatal arisztokraták leginkább intellektuális csoportja támogatta őt.4 Batthyány Ádám, Zrínyi Miklós és Péter, Nádasdy Ferenc, Wesselényi Ferenc, Forgách Ádám, Csáky István és László - Esterházy „tanítványai" később mind jelentős politikai és katonai karriert futottak be. Érdekes módon a fiatal Esterházy Lászlót, a nádor fiát elejétől fogva Pálffy Pál körében találjuk, bár apja sem politikusként, sem emberként nem mutatott hajlandóságot a Pálffyval való együttműködésre. A közeledéshez nyilván két fontos tényező járult hozzá: Pálffy nádorként a gyámi tanács tagja lett,5 valamint nagyban hozzásegítette a fiatal Esterházyt ahhoz, hogy Nádasdy Ferenccel szemben megkapja Kismartont és a hozzá tartozó uradalmat.6 A vitában Pálffy országbíró pártjára álltak Forgách Ádám (Pálffy unokaöccse), Batthyány Ádám, valamint Zrínyi Miklós és Péter is. Lippay érsek legfőbb politikai szövetségese és Jobb keze" Szelepchényi György kancellár (1644—1666) volt. Széchenyi György alkancellár, Oroszy György 3 Napjainkra elfogadottá vált a kora újkori történelemtudományban a „párt" kifejezés használata a magyar arisztokraták kora újkori politikai csoportjaira. Péter Katalin definíciója nagyon találó és nemcsak Pálffy Pál pártjára alkalmazható, hanem a többi főúri csoportra is: „Pálfíyékat modern értelemben vett párttá modern célkitűzésük teszi. Szemben a középkor ligáival, nem közvetlenül elérhető, konkrét és csak a ligában egyesültek érdekeit szolgáló cél elérésére szövetkeztek, hanem távoli, az egész ország sorsát érintő célkitűzést szabtak maguk elé. Talán úgy lehetne a különbséget röviden meghatározni, hogy célkitűzésük stratégiai, ellentétben a ligák pusztán taktikai céljaival." Péter Katalin: A magyar főúri politika fordulata a XVII. század derekán (Rákóczi Zsigmond és Pálfíy Pál). Kandidátusi disszertáció. Bp. 1972. 123. 4 Péter Katalin: Esterházy Miklós. Bp. 1985. 164-167. 5 Fejes Judit: Az Esterházyak házassági politikája 1645 után. In: Gyermek a kora újkori Magyarországon. „Adott Isten hozzánk való szeretetéből egy kis fraucimmerecskét nekünk". Szerk. Péter Katalin. Bp. 1996. 128. 6 A viszály amiatt tört ki, hogy Esterházy Miklós halála után tisztázatlan maradt, ki lesz a kis Esterházy Orsolya gyámja és ki birtokolhatja a jövőben Kismartont. Esterházy Orsolya annak az Esterházy Istvánnak volt a leánya, aki Esterházy Miklós Dersfíy Orsolyával kötött első házasságából született. Esterházy István és felesége, Thurzó Erzsébet meghaltak, mikor Orsika még kisgyermek volt. A kislányra gazdag örökség várt, ezért a gyámságért hosszasan tartó viszály tört ki. Esterházy Miklós halála után a gyámságot és Kismarton birtokát Nádasdy Ferenc magának követelte, mégpedig azon a jogon, hogy felesége Esterházy Julianna, a nádor lánya volt. Az uralkodó először azt a megoldást javasolta, hogy Orsika nagykorúságáig Nádasdy Ferenc legyen a gyámja, azután pedig Esterházy László. Ő azonban Pálffy Pál támogatásával megtámadta ezt a döntést, bár nem rendelkezett annyi készpénzzel, hogy kifizethette volna a Kismartonra nehezedő zálogot. Pálfíy hathatós bécsi lobbizásának köszönhetően végül Esterházy László megkapta Kismartont örökös adományként. Fejes J.: Az Esterházyak házassági politikája i.m. 128-134.
